Alexander Lazuntkin, a MIR repülési mérnöke az egy hete leégett levegőszűrő elszenesedett maradványait nézegette.
- Azt hiszem, meg tudom javítani.
- Nem kérhetnénk a földlakóktól egy újat? -kérdezte Jerry.
- A baj az, hogy tegnap küldted el a Progress-t a francba -válaszolta Vasily- és a következő szállítmány pedig csak júni 25-én jön.
- Ne izguljatok fiúk! Szereltem én már bonyolultabb gépeket is. Például a Chellenger-ben is segítettem.
- Fel is robbant!
- Nekem azt mondták, a levegőbe akarják röpíteni. Arról nem volt szó, hogy egybe is maradjon.
- Ez már a múlt. Jó lenne inkább levegőt szívni, mint megszívni. Gyerünk Alex! Láss munkához!
- Először a kontakthibákat kell kijavítani. -vázolta a mérnök, és előkapta imádott hentesbárdját, majd rásújtott a szűrőre. Vagyis rásújtott volna, ha a súlytalanságban nem érvényesülne a hatás-ellenhatás törvénye (aki nem hiszi, járjon utána: gépészeti tanszék, 2-3. emelet). Így viszont Alexander olyat zakkant, amit a többiek valószínűleg nagyon értékeltek volna. De hát, amikor az embert leterítik egy eszméletlen nagy vasrúddal, nem tudja a műsort élvezni. Ráadásul Lazutkin kedvenc gyerekkori szerszáma (rossz az, aki rosszra gondol) beleállt az oxigén generátorba.
- Zseniális Alex! Most már ezt is tönkre tetted!
- De legalább nincs szükségünk a levegőszűrőre sem.
- Arra most már tényleg nincs! űrruhát fel! Gyerünk megkeresni azokat a köveket, amiket adtak az oxigén fejlesztésére. Remélem, Jerry, a szobádban végre rendet csináltál, és nincs minden csak úgy a levegőbe ledobálva...