Dél-Amerikában egy csillagász elfogyasztotta a vacsoráját, majd felállt,
és belenézett a távcsövébe. A kilátás elég homályos volt, így állított
a lencsék fókuszán. A látvány nem lett jobb. Továbbra is egy homályos
folt terült el a kép közepén. Szakállával megtörölte a lencsét. „Most
már jobb” gondolta, majd megint belenézett. Egy furcsa kinézetű objektumot
pillantott meg. „De hisz ez a MIR űrállomás!” jutott eszébe. Kíváncsian
leste a repülő építményt. „De jó lenne belátni! Biztos valami érdekes
kutatást végeznek, ami nagyon fontos az emberiség szempontjából!”...
- Michael most te szerválsz! - szólalt meg a kapitány a MIR-t és az előbb
említett csillagvizsgálót összekötő szakasz túlsó végén. Az amerikai feldobta
az új oxigéngenerátor egyik darabját, majd ütött. Anatoly viszzaütötte.
De a következőt már nem tudta kivédeni. Ezt a kört Michael nyerte. Pavel
vidáman lebegett a kapitány helyére egy propellerrel, ami szintén az oxigéngenerátor
tartozéka. Anatoly megkereste az előbb labdának használt alkatrészt, amit
a szabályok szerint most neki beszerelni (mindig a vesztes dolgozik, míg
a másik kettő szórakozik). Pavel szervált, a kapitány morgott, Michael
visszaütött, a kapitány megint morgott, Pavel ütött, Michael vissza, kapitány=morgás,
Pavel lecsapási kísérlet, kapitány egy vasrúddal „besimogatja” az alkatrészt
a helyére + morgás, Michael kivédi a lecsapást, ismét morgás a háttérből,
Pavel elrontja. Anatoly szadista vigyorral veszi le a levegőből a következő
darabot.
- Most én jövök! - mondja, majd beleüt az erre a célra készített teniszütővel. Az ütő valaha egy kísérleti macska homkosládája volt, de szegény állatot néhány évvel ezelőtt beszippantotta az újrafelhasználó, és kucsma lett belőle. Ezek után a ládából két teniszütő lett, a homokot pedig egyéb célra használták fel.
Anatoly egy bravúros csapással legyőzte az amerikait, aki búsan odaúszott a generátorhoz. Az ott lebegő homokvárat egyszerűen belökte a sarokba, ahonnan egy fekete szőrmekucsma sértődötten nyávogott vissza.
Pavel rátette a védőburkot, mert az előírások szerint védeni kell a repülő tárgyaktól.
- Micsoda marhaság! Nálunk nincsenek repkedő tárgyak! - gondolta, miközben elhessegette a konfettiket. A társaihoz fordult - Na kész vagyunk! Ki lehet próbálni!
Michael bekapcsolta, és elkezdte szemlélni az eredményt.
- Nem túl meleg? - kérdezte.
- Az a jó! - válaszolta Anatoly.
- De nem fog kigyulladni?
- Attól nem kell félned. Az elején felmelegszik, majd ha működik csökken a hőmérséklete. Addig meg egyszerűen nem szabad papírt a közelébe tenni.
- Öööö... fiuk. Nem a szűrőlapot kergeti ott a Berci? - szólalt meg Pavel.
- De hiszen azt Michael-nek adtam.
- És én be is építettem.
- Az nem lehet, mert ott lebeg mögötted.
- Akkor mi van ott helyette?
- Szerintem megtaláltuk az elveszett összerakási rajzot. Ott lesz a szűrő helyén.
- Az egészet leállítani mielőtt kigyullad!!!! - ordította a kapitány,
de már elkésett vele. Hatalmas füstpamacsok szálltak ki a ládából. A
légmozgás furcsa hatására emberszerű alakuak repkedtek minden fele.
Úgy nézett mi, mint egy kísértettanya. Nem is. Inkább, mint ami az „Indiana
Jones és az elveszett Friggyláda” végén volt. Micheal egy ideig döbbenten
nézte a hasonlóságot, aztán hírtelen támadt egy ötlete. Felugrott, majd
egy excentrikus ütközés után elpattogott a szobája felé. Ott elővette
a féltett ládáját és kinyitotta. Az ellennyomás hatására azonnal kirepült
belőle egy kalap és egy ostor. Fejére erősítette a kalapot és megmarkolta
az ostort.
Igen! Így már bármilyen veszéllyel szembeszáll. Sietve úszott vissza
a generátorhoz.
Próbaképpen csapott egyet az ostorával. A két orosz rémülten hagyta
abba a szalonnasütést, hiszen ők is felismerték azt a fazont, akitől
még Sztálin is rettegett. Ott állt teljes életnagyságba Indiana Johnes,
alias Michael Foale az Amerikai Egyesült Államok hivatalos MIR-problémalehárító
ügynöke, aki mindenre el volt szánva. Csak most ébredt rá, hogy a tudatalattijára
milyen pozitív hatásokkal volt a TV. A sok tampon és pelenkareklám,
a női vakolástechnika különböző fajtái, mind-mind olyan, amik most felhasználhatattlanúl
ott lebegtek a fejében. Aztán a Tarzanfilmekből tanúlt módszerrel nekilendült
a generátornak, közben hevesen csapkodott az ostorral. Az eredmény:
kigyulladt a kalapja. Többszöri próbálkozás után végül feladta. Be kellett
látnia, hogy a TV-ből semmi hasznosat nem lehet tanulni. Az oroszok,
akik a biztonságos űrből szemlélték a műsort, lelkesen tapsolva jöttek
be a zsilipen. Anatoly, látva az amerikai szomorúságát, egy nyársra
húzott szalonnát lökött felé a súlytalanságban.
- Tessék! Ülj le mellénk sütögetni.
- De mi lesz a generátorral?
- Majd összerakjuk utána - mosolyogva lobogtatta meg a teniszütőt.
- Úgy van! - értett egyet Pavel, és rákezdett egy olyan dalra, amit még a 390 km-re levő Föld nevű bolygón énekelt a társaival...
|