– … eladása növekedett. És a kimutatás szerint a CTX-ek eladása is jól haladt, bár az év vége felé egy kisebb visszaesés tapasztalható. Mindeközben a kiegészítők értékesítésében egész évben stagnáltunk. Csak azért értük el a korábbi évek számait, mert az ünnepekben sokat adtunk el. Összességében nem teljesítettünk jobban, mint az előző évben. Jövőre pedig újabb emelkedést prognosztizálnak, hivatkozva a lítium iránti egyre növekvő keresletre. Éppen ezért…
– Hát itt voltam már megint! – kiáltottam majdnem. De sikerült visszafognom magamat. Csak egy halk nyögés lett belőle.
Szerencsére senki sem vett észre semmit. Így óvatosan körbenéztem.
A szemeim nem csaltak meg, tényleg az irodában voltam. A kijelzőn zöld és kék vonalak voltak, ami bizonyára valami gazdasági elemzés lehetett.A főnököm ezzel kapcsolatban beszélt valamit. Nem értettem pontosan mit is. Meredten nézte a laptopját, onnan olvasta fel az adatokat.
Miklós ez idő alatt őrült sebességgel pötyögött valamit a saját gépén, közben az egyik szemével a kivetítőt nézte, időnként bólintott.
Tamás pedig szokás szerint a tapéta mintázatára összpontosított. Talán hibát keresett, amit kijavíthat. Vagy egy titkos üzenetet.
Rám senki se figyelt. Mintha nem is történt volna semmi. Pedig valaminek kellett történnie!
Úgy hittem, hogy végetértek a hosszú is kimerítő munkahetek. Biztosan emlékeztem, hogy kint gyalogoltam a hideg esőben, felszálltam a buszra, és hazamentem. Még egy kád forró vízbe is belemerültem!
Ó! A kád! Meg a víz! És ruhám!
Nem volt rajtam semmi, csak egy fürdőköpeny! Meg egy pénztárca az egyik kezemben, másikban meg egy gumikacsa, amit automatikusan felmarkoltam.
Ebben az előkelőnek egyáltalán nem mondható ruhában nyitottam ajtót a pizzafutárnak, amikor betódult az a sötétlila köd.
Szinte hallottam, ahogy a fejemben a fogaskerekek egyre gyorsulnak. Majd fénysebességre kapcsoltak, hogy feldolgozzák az elmúlt másodpercek eseményeit. Itt-ott egy-két csavar még el is gurult a nagy lelkesedésben.
– Tök pucéran ülök az irodában! – akartam kiáltani. De csak egy nyikkanás lett belőle, miközben eltűntem az asztal alatt.
Itt, ahol senki sem látott, egy gyors ellenőrzést végeztem.
De semmi jelét nem láttam, hogy percekkel ezelőtt még a fürdőkádban feküdtem. A szokásos irodai ruhámban guggoltem az asztal alatt. A fekete pólóm ugyan gyűrött volt, és a nadrágomnak sem ártott volna egy találkozó a vasalóval. De összességében mindent rendben találtam. És egészen biztos, hogy nem így feküdtem bele a fürdőkádba! Annyira nem lehetettem fáradt.
Különben is, nem voltam vizes. A gumikacsa sem volt nálam.
Döbbent csend lett a szobában, és Miklós feje jelent meg az asztal alatt.
– Minden rendben kolléga? – kérdezte.
– Persze, persze! Csak leesett a ceruzám. – válaszoltam, és úgy tettem, mint aki tényleg azt keresi. Meglepetésemre többet is találtam a földön!
– Mert te még mindig papíron dolgozol! Használnál te is tabletet, mint mi, akik már átléptek a 21. századba, akkor nem lennének ilyen gondjaid. – mondta kárörvendve.
Mikor újra visszaültem a helyemre, Miklós már ismét a főnöknek mutatta az elemzéseit, mintha az előző pillanatban nem is történt volna semmi.
– Nem értek egyet az 5%-os emeléssel. Írtam egy rövid kalkulációs programot, ami szerint ebben az esetben 2.6%-os vevői visszaesésre számíthatunk. Ha viszont csak 4,6%-al növeljük az árakat, még mindig a világpiaci emelkedés felett maradhatunk, és a vámok és adók növekedésével együtt is még nyereségesek maradunk. Viszont ebben az esetben a vevői visszaesés már csak 0.03% lesz ami már vállalható veszteség. Éppen ezért én….
A főnököm Miklós bemutatóját figyelte. Rápillantottam Tamásra is, de ő továbbra is a tapéta mintázatát nézte mereven.
Tehát minden a megszokott mederben zajlott. Mintha semmi különleges nem történt volna.
Lehet, hogy tényleg nem történt semmi sem?
A céges megbeszélésen voltam. Megint. Vagy még mindig?
Kezdtem összezavarodni.
Újra elaludtam volna az irodában? Talán az is álom volt, hogy hazamentem?
Vagy a tárgyaló, a kollégák és minden itt körülöttem az, ami nem valóságos? És én most otthon fekszem a forró vízzel feltöltött kádamban, és álmodom?
Hát elég béna egy álom! Jellemző is lenne rám!
– A következő dolog, amiről beszélnünk kell, az a kávézás – kezdett bele a főnököm egy újabb kérdéskörbe. – Tudniuk kell, hogy a kávé nemcsak pénzbe, de időbe is kerül. Ami szintén pénz. Tehát kedves kollégák! Ha kávéznak, az a cégnek duplán pénzbe kerül. Ezért jól gondolják végig, hogy tényleg szükséges maguknak…
A szokott témához értünk, a kávézáshoz.
Ez semmi jót nem jelentett.
Felnéztem az órára. Csak pár perce múlt hat!
Ha ez egy álom volt, akkor én nagyon-nagyon gyorsan fel akartam ébredni!
