Géza és társai az Amazonas vízhálózati térképe felett gubbasztottak. Azon tanakodtak, merre legyen a nyári vízitúra útvonala. Elek terjesztette be éppen a javaslatát.
- ... akkor itt lesz majd egy fa, és ott elfordulunk balra...
- Te hülye! Egy erdő közepén hogy találjuk meg azt a fát? -szólt közbe Rudi.
- A bennszülöttek azt mondták, nem lehet eltéveszteni.
- És mégis, miről fogjuk majd felismerni?
- Arról, hogy felkenődünk rá.
- Marha jó! Beviszel minket egy dszungelbe, ahol még gőzöm sincs, mit eszünk, de ha nem vigyázunk, a környék lakossága minket fog felzabálni! Ezek után még egy balatoni matraccal leevezünk a világ legnagyobb folyóján, ahol a "zseniális" információd szerint még cápák is vannak!De ha esetleg még mindig életben lennénk, nekiszáguldunk teljes sebséggel egy tüskebokornak! Anyukád ma elfelejtette az eszedet is becsomagolni a tízórai mellé?!? -reklamált Rudi.
- Pedig a java még hátra van. Mert pár kanyar után jön egy vízesés és...
- Mi az a vízesés? -kérdezte Géza.
- Muszáj ezt az agyatlant is magunkkal vinni? -súgta Rudi Eleknek.
- Persze. Az ő ösztöndíjábó fedezzük a kiadásainkat.
- Hé! Válaszoljatok! -sipákolta Géza.
- Pofa be!!! -kiáltottak rá a többiek.
- És mi van, ha közben megvágják.
- Nem kell őt féltened. Majd csak kidumálja magát. -válaszolta Elek.
- Viszont elfogyott az állatkertből a puputeve.
- Akkor majdjegesmacit lopunk. Nyáron úgyis az a sláger.
- Ez letudva. De muszáj nekünk pontDél-Amerikában csónakázni? Nem lenne jobb inkább a Tisza? Ott mégsincs krokodil, vízesés, bennszülöttek, ...
- Na de honnan szerzünk csónakot?
- Azt hittem, te szerzed.
- Eredetileg az ottani törzstől emeltük volna el.
- Akkor majd most is így csináljuk.
- Rendben. Holnap szerzek egy tiszai térképet, aztán megbeszéljük az útvonalat.

Tiszakécske. (Nyár közepén)

Hőseink már fél napja, megállás nélkül, teljes erőmegfeszítéssel eveztek felfelé a Tiszán. Az éjjel elkötöttek egy csónakot.Délutánra már vagy fél kilométert tettek meg. Lefelé. Ekkor Rudi észrevette, hogy az összes csónak és vízibicikli össze van kötve, és így az egész készletett elvontatták.Nagy nehezen lekapcsolták a felesleget, de Géza javaslatára egy vízibiciklit megtartották "mentőcsónaknak".
- Látod Elek? -kérdezte Rudi- Mennyivel jobb hazai pályán evezni, mint ott az ismeretlenben.
- Valamit be kell vallanom.
- Mit?
- Ez a térkép nem a Tiszát ábrázolja.
- Hanem mit?
- A Volgát.
- Te Elek! -kiáltotta Rudi, és úgy megmarkolta az evezőt, ahogy a favágó szokta a baltát.- Mi a fenéért nem tudsz egyszer valamit tisztességesen elintézni?
- Nem nagy különbség. Folyó, folyó. -szólt közbe Géza.
- Elek! Mázlid van! Előbb EZT a hülyét fogom a vízbe folyatni, így nyertél tíz percet! - ordította, majd nekiugrott, hogy az evezővel fejbevágja. Gézaszemén tisztán látszott, hogy mögötte nincs semmi, és nem is érti mi a fene folyik körülötte, hogyan került a Tiszára, és hol hagyta el a zokniját.Aztán már csak csillagokat látott. Mindig is szerette a csillagokat. Fülig érő szájjal tűnt el a mélységben. A többiek egy darabig még veszekedtek a felborult csónakban, nem fogva fel, hogy az eszkimófordulás csak félig sikerült, majd követték Gézát a mélybe...

Másnap.

Mindhárman, a csónak és a "mentőcsónaknak" társaságában, ájultan feküdtek a parton.Elek, szájában egy teljesen ép evezővel, dugta fel a fejét a nádasból:
- Vajahol itt lesz a pájra.
Rudi is feltápászkodott, majd egy barátságosat bikázott Gézába.
- Na! Most mi van?
- Nézd! Elek majdnem lenyelte az evezőnket.
- Na és? ő mindent felzabál.
- Igen te állat! De ha megeszi, hogy a fenébe fogunk továbbmenni?
- Hát ott a mentőcsónak.
- Az még kell, ha majd bajban leszünk. Most gyere, és pofozzuk ki a pofájából a lapátot! -mondtaRudi. Nagy nehezen kifeszegették az evezőt. Géza csodálkozva nézte a rúdon keletkezett harapásnyomot.
- Nahát! Cápák is vannak a Tiszában?
- Azok csak Elek fognyomai.
- Na de ekkora pofája lenne?
- Sok a duma, és én még ma szeretnék valamit enni.
- Te Rudi! Itt egy evező! Eggyel úgy sem jutunk messzire. Edd meg nyugodtan. -javasolta Géza. Erre Rudi gondolkozás nélkül úgy lábközön rúgta, hogy sipítva repült át a túlpartra.
- Ezt a hülyét egyszer még kinyírom. -határozta el magát Rudi.
- Fiúk!!! Találtam kukoricát!!! - hallatszott Géza magas hangja a másik oldalról. Erre a két barát felvidulva berohant a csónakba, majd átevezett a túloldalra. Odaát egy hatalmas kukoricatáblát találtak. Hőseink már javában gyűjtögették vacsorát, amikor is megjelent a csősz.
- Ez az ÉN FÖLDEM! Takarodjatok innen, vagy megnézhetitek, milyen jól tudok célozni. -mondta, és meglendítettea sóspuskáját. Erre beugráltak a csónakba, és teljes erőből elkezdtek evezni. Sajnos Géza a vízibiciklire jutott, és éppen az ellenkező irányba tekert lázasan. A csősz két lépés után akkorát zakkant, hogy az öröm volt nézni.Dühösen feltápászkodott, majd megnézte, mibe gabalyodott bele a lába. Egy evezőt talált a nadrágjába akadva. Szitkozódva hajította a menekülők után, majd ezt a műveletet néhánycső kukoricával is megismételte. Aztán már majdnem a puskáját is utánuk dobta, amikor eszébe jutott, hogy esetleg használhatná. Célzott, majd lőtt.Aztán nem célzott, és úgy lőtt.Talált. Géza úgy elkezdett tekerni a fájdalomtól, hogy elütött két vízirendőrt, három pecást, és legalább mégkét óráig pedálozott megállás nélkül lefelé a folyón.
- Tök vadó, ahogy így teker! Csak kár, hogy otthagytuk a puskát a tatánál! -ordította túl a menetszelet Rudi, majd kényelmesen hátradőlt a csónakban...

Valahol a Tiszán.

Géza még egy utolsót nyüsszentett, majd lefordult a székről. A csobbanásra Rudi felébredt,és megnézte az óráját.
- Már kimerült? Kár. Most kénytelenek leszünk mi evezni.
- Szerintem menjünk vissza a puskáért! -javasolta Elek.
- Nem jó ötlet.Túl messze van, és a tata biztos, hogy kihívta a rendőröket. Lehet, hogy a nyomunkban vannak már. És amúgy sem áll náluk jól a szénánk. Nemrég pedig elütöttünk néhányat.
- Pontosan kettőt.
- Honnantudod?
- Két fogam hiányzik.
- Kellett neked mindig vigyorognod.
- Az a menetszél miatt volt.
- Mindegy. Pecázzuk ki azt a barmot, mielőtt kiissza alólunk a Tiszát. -modta, és fejest ugrott. Majd egy cuppanással beleállt az iszapba.
- Nem akarok beleszólni Rudi, de szerintem ott a part van. -szólt Elek, és beleereszkedett a vízbe.Rudi nagyon kapálózott, ezért inkább Gézát mentette ki.
- Az ott meg mit csinál? -kérdezte miután levegőt kapott.
- Halászik. 
- És nem zavarja, hogy ott nincs víz?
- Amint látod.
- Segítenünk kellene neki.
- Te is fejjel bele akarsz állni az iszapba?
- Nem. Ki akarom menteni.
- Ha mindenképpen ártani akarsz neki, csak tessék! -mutatott a felé Elek. Géza elindult, és megfogta Rudi egyik lábát. ő persze kapálózás közben fejbe rúgta.
- Ó! Megint itt vannak a csillagok!Hogy én mennyire szeretem őket! -lelkendezett Géza, majd elájult. Elek sóhajtott egyet, majd kicibálta Rudit a sárból.
- Mi tartott ennyi ideig? -kérdezte fogcsikorgatva. Majd kiköpött néhány kagylót.
- Barátunkat érdekelte a cipőd márkája. -mutatott Elek az eszméletlen Gézára. A szél a sziréna hangját hozta a távolból.
- Húzzunk el! Jönnek a rendőrök! Azt az idiótát se hagyjuk itt! -kiáltotta Rudi. Megfogta az ájult lábát,Elek a kezét, és háromra behajították a csónakba.Onnan egy méltatlan nyögés válaszolt.
- Észhez tért!
- Kizárt dolog, hogy esze van!
- Ez most mindegy! A lényeg, hogy tud majd evezni!
Beugráltak a csónakba, és teljes sebességgel kezdtek lapátolni. Hiába. A motorcsónak egy csak közeledett.
- Túl lassúak vagyunk! Hajítsunk ki valamit, hogy gyorsabban haladjunk! -javasolta Rudi.
- Dobjuk ki a Gézát!
- Nem rossz, de van egy jobb ötletem. -mosolyodott el, majd lekapcsolta a vízibiciklit. A vízirendőr nem tudta időben kikerülni, inkább leugrott a járműről. A motorcsónak beleakadt a vízibiciglibe, majd pörögve elkezdett hőseink felé repülni.
- Merülés! -kiáltotta Géza, és elegánsan kirúgta a bakancsával a csónak alját. A többiek azelején még ellenkeztek, de amikor meglátták a feléjük száguldó veszélyt, már ők is lelkesen lyuggatták a padlót.

Egy vonaton az országban.

A három barát teljesen kimerülve feküdt a székben.
- Géza. Elég hülye ötlet volt acsónak kilyukasztása, de elismerem, hogy ez mentette meg az életünket.
- No meg így menekültünk meg a rendőrtől is. Még pár óra, és már Pesten is vagyunk. -dőlt hátra kényelmesen Elek. Ekkor megjelent egy zöld egyenruhás ember.
- Jó napot kívánok! Záhony határátkelőhely. Kérem az útleveleket!
- Elek!!! Hát már a hazautat sem tudod rendesen megszervezni?!?! -ordította Rudi, és a cipőjében talált hallal elkezdte csépelni...

HME