Ütődöttek tele

Előszó: Ebben a szövegben szereplő személyek és egyéb kacatok csak kitalációk (kivéve persze azt, hogy karácsony decemberben van; az új év első napja -ki tudja miért?- pont jan. elsejére esik; stb...). Ha valaki mégis magára ismerne, akkor sem ő. Ha valaki ettől a firkántmánytól megsértődne, attól bocsi, nem szándékos volt.

December. A hó sűrű pelyhekben hullott. Mindenütt hó volt, csak ott nem ahol kellett. Hősünk, Retek Géza, idegesen rúgott bele az előtte álló jéggé fagyott fűtőtestbe. „Francba már ezzel a téllel!” morgott magában, „Az emberen még az is lefagy!” Még egyszer belerúgott a radiátorba, majd lenyomta a kilincset, és egy elegáns mozdulattal ajtóstól a sarokba hajította. Kifelé menet még kizavarta a lakásba levő jegesmacikat, majd egy zakkanás után, rutinból törölte le a vért az orráról. „Ha már hideg van, hó is lehetne! Az legalább valamivel puhább!”
Pár óra alatt már kijutott a kertkapun, ahol még idejében elugrott egy arra száguldó locsolókocsitól. „Mi a fenének kell -21°C-ban az utakat öntözni ?!?” Visszament a lakásba a szöges bakancsáért, majd elindult fenyőfát keresni. Útközben még akadt némi problémája abban az utcában, ahol a távfűtés feküdt. Az itt lévő hawaii-i környezetben éppen cápaveszély volt az uralkodó hangulat, és ezáltal az emberek Gézán úgy mentek át, mint az úthenger a nappalin. Miután levakarta magát az egyik pálmafáról, már vidáman ment neki a másiknak. Hősünk feltápászkodott, és elindult. Befordult a sarkon, majd kifeszegette az időközben a szájába kerülő napernyőt. „Ez nem az én napom. Már teljesen össze vagyok törve, és még mindig nincs fenyőfa."
A sűrű havatlanságban teljesen átfagyva vágtatott a piacra, hátha a mirelitkajákon kívül esetleg mást is talál. A szerencse ismét mellé állt. Átesett egy fenyőáruson (szó szerint).
- Ménj má' innen a ***************** fiacskám! Há' 'em látöd, hogy öén itten ni fát árulok? Na tűnj innőt, vagy beléd vágom a ba'tám, mint székely a szomszédba!
- Hé jóember! Nekem pont fenyőfa kell, és magát keresem!
- Az más. Milyen köll?
- Nagy.
- Pontosabban?
- Nem túl nagy.
- Szórakozz a tudod kivel! 3000 egy méter. Bökd ki mennyi kell, aztán majd én ebbő' a nagybó' vágok neked annyit.
- 3000 métere? Akkor inkább a baltát veszem meg, és azt díszítem fel.
- Én azt 200-ért vettem, de nem adom.
- Adja ide, vagy lábközön rúgom!
- Próbáld csak meg!
Egymásnak estek. Az elején a parasztbácsika bírta jobban, de pechére a környékbeliek is beszálltak a buliba, az ő oldalán. Ennek eredményeképp a bunyó végére jobban hasonlított teafőzőre, mint fenyőárusra (füle letépve, orra betörve, keze kettővel több helyen, és néggyel több irányba tud mozogni, ...). Hősünk a dulakodás közben, nagy nehezen, de azért megszerezte a baltát. Most már ráért a menekülésen gondolkodni. Ismét melléállt a szerencse. Időközben megérkeztek a rohamrendőrök, akik úgy gondolták, nem vacakolnak a tömeg szétválasztásával, behajtanak közéjük a rohamkocsival. Az emberek úgy sprinteltek szét, mint a buszon, amikor feltűnik az ellenőr.
Géza hazafele menet nézegette a baltát. „Nem olyan látványos, mint az eredeti fa, de ezt is fel lehet majd díszíteni.” Megforgatta a kezében. Mintha a keze meghosszabbítása lenne, olyan jól illett bele. Felvidult a burája. „Ezzel a baltával én lehetnék az suli réme! Géza a BARBÁR!” Végzett vele egy támadócselt, majd felsegítette az időközben leütött szembejövőt.
- Bocsásson meg, nem direkt volt!
- Méghogy nem direkt ?!? Figyuzz fiacskám! Te tök nyugodtan fejbenyomtál engem, és még azt akarod, hogy bocsássak meg?!?!?!
A leütött felállt. És még mindig felfelé állt. Mire teljesen talpon volt, már majdnem elérte a 3 métert. Géza felnézett. Majd még feljebb, és megrántotta a vállát. „Most már mindegy” gondolta, majd belevágta a baltát a debella ipse lábába. Erre az élő lámpaoszlop fájdalmában felordított, majd elkezdett fél lábon ugrálni. „A francba! Még eljárja az esőtáncot!” jutott eszébe hősünknek, ahogy a rituálét nézte. Mivel semmi kedve nem volt elázni, ezért belevágta a baltát a másik lábába is. Erre az óriás már nem tudott hogy reagálni, ezért inkább beadta a kulcsot.
Géza még egyszer megnézte a baltát, majd betette a zsebébe. Eztán lehajolt érte, és most megpróbálta valóban a zsebébe rakni. Amíg ezzel szórakozott észrevette a szemközt álló hatalmas fenyőfát. Ránézett a baltára, majd megint a fenyőfára. Ekkor belényilallt a felismerés.
- Hé ez fájt !
- KUSS !!! A szereplő nem pofázik bele.- rendező.
- Attól még, hogy belerángattak ebbe a hülyeségbe, még nincs joguk engem mindenféle kacatokkal nyilazni!
- Itt ÉN vagyok a RENDEZÕ, és mindenki azt csinálja amit én mondok.
- Ezen könnyen változtathatunk.- mondta, majd egy 'UFF !!!' csatakiáltással elhajította a baltát a rendező felé, aki még idejében el tudott ugrani.
Amíg a színfalak mögött egymással barátkoznak,REKLÁM
- Menjenek a *******************!!!!!!! *************************** meg azt a jó ***********-t !!! stb... - egy lelkesetlen olvasó. (A csillagozott részt mindenki saját ízlése szerint tölti ki.)
Tehát Retek barátunk ránézett a baltára, majd a fára, aztán úgy elkezdett vigyorogni, mint a jóllakott napközis. Átugrott a kerítésen, majd kimászott a kukából és folytatta a fa megrohamozását. A fanyüvő szerszámmal egyetlen elegáns csapással vágta ki a nyüvendőt, ami egy elegáns mozdulattal dőlt rá. Kikecmergett a fa alól, majd zsebrevágta a baltát, és megpróbálta ugyan azt a fával is eljátszani. Egy fél óra múlva abbahagyta a kísérletezést, és úgy döntött, inkább húzza. A lakásba beérve még gondot okozott, hogy a fa jó 5 méterével sehogysem fér el állva a 2,20-as szobában. Hősünk ezt úgy oldotta meg, hogy a tetejéről levágta a felesleget. „Na fa megvan, ajándékoknak jó lesznek a tavalyiak, ha az idén végre megtalálom. Már csak a tűzoltókkal kel megbeszélni a faoltást. A maradékot meg csinálják meg a többiek!” gy elmélkedett, majd egy utolsót rúgott a radiátorba, és bevágta a szunyát....

Karácsony. Az egész Retek család (Géza, Cuncimókus (Géza anyja), Buga (Géza apja) és Nagy-fater (Géza nagyapja)) és a tűzoltók rajtra felkészülten álltak a fa körül. Az ajándékok már a fa alatt voltak, de a díszek még hiányoztak. Ilyenkor a szokásos díszítési verseny következett, ahol az nyer, aki a legkevesebb zúzósással éli túl az egészet.
- Rajtra felkészülni!- vezényelt Nagyfater. Mindenki felsorakozott a rajtvonalra. Géza a kezébe vette kedvenc baltáját, Cuncimókus megmarkolta a sodrófát, és a tűzoltók is beindították a létráskocsit.
- START!- kiáltott Nagyfater, és nekiállt kifeszegetni a vasalódeszkát a füléből, amit Buga nyomott bele rohamozás közben. Megkezdődött a roham. Mielőtt Géza elérte volna a fát, a tűzoltók áthajtottak rajta. Erre hősünk dühében utánuk dobta a baltát, ami célt tévesztve Bugát skalpolta meg. Cuncimókus az égők felrakásánál, annyira belegabalyodott a vezetékbe, hogy a többiek sem tudtak rajta segíteni. Rövid gondolkodás után úgy döntöttek, nem vacakolnak a kibogozásával, felrakják őt is a fára. Nagyfater közben elhatározta, a tűzoltó kocsi tetején levő villogó, pont jó lesz a fa csúcsára. Felmászott a jármű tetejére, és elkezdte lefeszegetni. Persze a tűzoltók erről mit sem sejtettek, így tovább kergették a jónépet. Éppen Bugát vették célba, aki egy hadicsellel kiugrott az ablakon. A létráskocsi erre nem tudott mit reagálni, ezért inkább utánament, tovább szélesítve a már meglévő lyukat. Most már csak Géza volt a lakásban (na és persze Cuncimókus, de ő jelenleg a fa díszei közé tartozik). őt csak a saját hülyesége tudta megakadályozni, hogy egyben megússza a díszítést. Ugyanis nekitámasztotta a létrát a fának, és elkezdett rajta felmászni. Ez nem lett volna baj, egy olyan fánál, ami hagyományos talpon áll. De a Retek családnál, hogy a fát reggelente levegőzni vihessék, görkorin állt. Így amikor hősünk már a felénél járt, a fával -és mindennel, ami rajta volt- kigurult az ablak helyén.
Miután mindenki feltápászkodott, felvitték a fenyőt. Cuncimókust még mindig nem bírták leszedni róla, sőt, még a létráskocsi is rászorult. A fa most már állt. A család félig gipszben virult a karácsonyfa körül, amikor is Nagyfater megszólalt:
- Fiacskáim! Minek minden évben ugrásra készen állni a vödrökkel, és várni, mikor ég már a fa? Gyújtsuk fel most, és essünk túl rajta!
A többiek helyeselték, és nekiláttak. Géza hozta a benzint, Buga nekiesett a lángszóróval, Nagyfater meg kinyitotta a gázcsapot. Az eredményre senki sem számított. Semmi sem történt. Géza elment még benzinért, a tűzoltók meg közben eloltották a szemközti pártházat, amit véletlenül Buga gyújtott fel a lángszóróval. Hősünk visszatért egy tartálykocsival, de ez sem használt. Megrántotta a vállát.
- Mindegy. Akkor gyújtsuk meg a gyertyákat!
Elővette a gyufát, és elkezdte meggyújtani. A közben propán-butánnal megtelt levegő, az első szikra hatására kitakarította a szobát (magyarul felrobbant).
Buga feldugta a kormos fejét a hóból. Ránézett az utca túlsó felén lévő karácsonyfára. Sértetlenül állt. A tűzoltóautó és Cuncimókus még mindig rajta csüngött. Buga megfordította a fejét, és visszanézett két háztömbnyit. A lakás már nem égett. „Hát az idén az utcán karácsonyozunk” gondolta, majd a többieket is kirángatta a hóból, majd összeszedte az ajándékokat és lerakta a fa alá...

Szilveszter. Géza ránézett az órájára. Még 50 perc van éjfélig. „Hol a francba van már Gatyamadzag! Ha elkésik, nem lesz tűzijáték-rakéta, és akkor belevágom a baltám!” Körbenézett a III. kerületi elhagyott telken. Már majdnem mindenki itt volt. Gatyamadzag feladata most is, mint mindig, a szórakoztató eszközök beszerzése. Innen kapta a nevét is. A többiek unalmukban már eldobálták a kertben lévő összes havat. Nemrég elkötöttek egy hókotrót, és jelenleg a környező utcákból szedték össze a havat.
- Figyuzz Géza! Ez lesz a mi hóvárunk. Szereztem vödröt. Majd leöntjük vízzel, és az úgy megfagy, hogy a kotróval sem tudnak átjönni. - mondta Géza egyik haverja. Hősünk beleegyezett, majd megint ránézett az órájára. Még 40 perc. A saját csapatbeliek lelkesen hordozták a vizet a hóvárra. Persze a fele útközben mindig kiömlött, amitől egy kisebb jégpálya keletkezett. Géza egy ideig nézte, ahogy a többiek megpróbálnak egyensúlyozni, majd közéjük dobott egy téglát. Ez nem maradt hatás nélkül. Pillanatokon belül mindenki a földre került, ahogy a tégla bokamagasságban tarolt. Amint az első ember felállt, a második belekapaszkodott, és úgy lerántotta, hogy az végigcsúszott a jégen, és a már állókat, ledöntötte a lábukról. Majd hírtelen felálltak, és mindenki a maga módján próbált elsprintelni az arra száguldó hókotró elől. A kotróban mindenki fetrengett a röhögéstől, aztán hangosan csattanva megállt, az időközben kőkeménnyé fagyott hóváron. A vár nyert. Most a jégen levők mulattak.
Géza megcsóválta a fejét. „Honnan szedtem össze ennyi hülyét?” Ekkor érkezett meg Gatyamadzag.
- Üdv mindenkinek! Bocsi, hogy késtem, de volt némi problémám a hivatalos közeggel. Itt van mindenkinek a szokásos, egy kis kiegészítéssel. Géza, ezt a válról indíthatót neked hoztam.
Hősünk ránézett a szerkezetre, és elolvasta a feliratot.
Работа щий Нард Ракета
- Mik ezek a hieroglifák?
- Ne is törődj velük! Csak célozz, aztán nyomd meg a vörös gombot!
- De hisz ezen minden gomb vörös, és még ilyen vörös csillagocska alakú jelzések is vannak rajta, meg egy ilyen felirat:
Маде Ин СССР
- Akkor nyomd meg azt ami a kezed ügyébe kerül!
- Jó, akkor majd éjfélkor kipróbáljuk.
Már csak pár perc volt vissza az évből. Géza a lopott faliórával szemben állt, vállán a kilövővel. „Ez lesz eddig a legemlékezetesebb szilveszter. Kétszer annyian vagyunk, mint tavaly, és mindenki pontban egészkor fellövi a tűzijáték-rakétáját. És ez még milyet fog szólni. Már csak 10 másodperc.” - 10! 9! 8! 7! 6! 5! 4! 3! 2! 1! TűZ! - kiáltotta mindenki egyszerre, majd elersztetették a rakétákat. Hősünk megcélozta a csillagos eget, majd oda tenyerelt, ahol az elsütő billentyűt sejtette. A szerkezet visszarúgásától csinált egy tripla hátraszaltót, majd elkerekedett szemekkel nézte, ahogy a rakéta irányt téveszt, és bemegy a szemközti Secret bárba. Idegesen felpattant a hóból, majd egy 'UFF!' felkiáltással előkapta a baltát.
- Gatyamadzag!!!! Te szemét állat! Képes voltál rámsózni egy katonai rakétát!?!?!! Most mit mondunk a rendőröknek?!?!? Hógolyózás közben véletlenül betörtük az ablakot, és arról mi már nem tehetünk, hogy az bent felrobbant?!?
- Szerintem ez jó szöveg lenne.
- És melyik hülye hinné el?!?
- Az anyukám biztos.
- Gatyamadzag! Ezért a hülységért még kulizni fogok a fejeddel!!!
Elhajította a baltáját, de a célzott még időben kiugrott előle, így csak a mögötte lévő fát találta el, ami ettől kidőlt, és fejbenyomta az éppen menekülő Gatyamadzagot.
- Ezt neked!!! Na gyerünk srácok! Lépjünk le!

Vizsga. Mindenki bent ült a teremben. Géza kinézett az ablakon. „Igen. Innen nagyon jól látszik, ahogy a szemközti háztetőn a süket-néma nagymama már lelkesen mutogatja a képleteket. És itt ez a lexikon is. Igaz, nem fér be a padba, de abban úgy is áramot vezettek. Jó-jó, majd a puskázásnál vigyázni kell, mert ezek a S.W.A.T. felíratós kabátban lévő egyének piszkosul jó mesterlövészek. De nem baj! Itt az új csodafegyver! Annyit ittam, hogy béka nőtt a hasamban. Eztán már csak arra kellett megtanítanom, hogy a lenyelt puskát itt felolvassa.” Megnézte a padtársát. Szívesen közelebb ment volna hozzá, de jól tudta, hogy a köztük lévő két szék alá van aknázva. A felügyelőtanár most is, mint mindig, Mrs. Szadó volt.
- FIGYELEM EMBEREK! AKI MINDENKÉPP TÚL AKARJA ÉLNI A MAI VIZSGÁT, LEGJOBB, HA MÁR MOST, ELHÚZ INNEN A FRANCBA! AKI BENT MARAD, ÉS AKÁR CSAK LEVEGőT IS VESZ, AZT MENTEN AGYONLÖVÖM. ÉRTVE?
- Ühüm.
- NEM HALLOTTAM!
- ÉRTETTÜK!!!
- NEM HALLOTTAM!
- Mi az? Süket vagy? - kérdezte Géza.
- KI VOLT AZ?
A terembe lévők bebizonyították, milyen nagy összetartás van közöttük. Mindenki Gézára mutatott.
- NA FIACSKÁM! AZÉRT, MERT ILYEN BARÁTSÁGOSAN BÁNSZ A TANÁRODDAL, EZÉRT MEGJUTALMAZLAK EGY ELEKTROMOS SZÖGESDRÓTTAL. HA CSAK EGY KICSIT IS MEGMOZDULSZ, RÁNTOTTA LESZ BELőLED!
Hősünk magában még elküldte a fenébe, majd elhelyezte a maradék puskáját.
Kiosztották a lapokat. Mrs. Szadó úgy rohangált, mint akit puskával lőnének, ami időnként valóban megtörtént. Ugyanis a plafon repedéseiben megbúvó kancsal mesterlövészek gyakran nem az áldozatot találták el. Egyszer csak megállt Géza mögött. Hősünkről patakokban folyt a víz. „Mit akarhat? A puskámat tuti nem találja meg. Ha meg belenyúl a zsebembe, úgy megcsapja az áram, hogy azt öröm lesz nézni.” - FIATALEMBER! MI A ************-T CSINÁL?! EZ NEM VERSELEMZÉS, HANEM MATEMATIKA!!! HA ENNYIRE NEM LÁT, TÖRÖLJE MEG A SZEMÜVEGÉT!
Géza levette, és megnézte. „A francba!! Nem jó szemüveget hoztam! Ezen még az irodalomtételek vannak!” Idegesen letörölte a több órai munkáját a lencséről, majd visszavette a szemüveget. Most már átlátott rajta. „Jé! Ez tényleg matek!” állapította meg letörten. Összegyűrte amit eddig írt, majd elhajította. Ez eltalálta a felügyelőtanárt, aki erre nem számított, ezért egy hangos síkkantással összecsuklott. Hősünk határozott: „Ha ez a banya feláll, és megint rám ordít, ÉN belevágom a BALTÁMAT! UFF!” A teremben lévők kiguvadt szemekkel figyelték, ahogy Mrs. Szadó megpróbál felállni. Az ötödik után feladta, és inkább kifeküdt. A hallgatók egy darabig várták, hátha hatodik felvonása is lesz az előadásnak. De mivel ez két percig nem történt meg, úgy vélték, vége a műsornak. Mindenki megtapsolta Gézát a remek munkájáért.
Hősünknek innetől kezdve már nem voltak problémái a vizsgával. Mindenki segített neki...

Eredményhirdetés. Géza reményekkel tele lépett be a terembe. „Tuti ötös. Mindenki nekem segített. Legrosszabb esetben is legalább négyes.” Odalépett a listához. Egyetlen karó volt csak. A tulajdonosa Retek Géza. Hősünk úgy elsápadt, hogy szinte világított a fehér fal előtt. Kikérte a dolgozatot, és megnézte. „Ez még nem olyan vészes. Csak 4 pont kell. Ezt még a hülye is ki tudja kunyeráni” - Tanárnőnek olyan szép ez az új frizurája.
- Fiatalember! UV csekket a TO-n kérjen.
- Minek menjek a tóra? Nem akarok fürdeni.
- Nem csoda, hogy ilyen hülye fejjel csak 1 pontja lett. Nem a tóba menjen, hanem a Té O-ba!
- Ja értem. De a tanárnőnek olyan szép szemei vannak.
- Fiatalember nem találja a TO-t? Ott van a lépcső után balra. (Nehogy valaki azt higgye, hogy itt játszódik, nálunk jobbra van.)
- Ó, én megtalálom, de a tanárnőnek olyan szép a körme.
- Fiatalember! Én magának soha, érti? SOHA nem adom meg azt a NÉGY PONTOT!
- Szedek a tanárnőnek egy kazal pipacsot.
- Ha maga január közepén akár EGY szál pipacsot is tud hozni, adok magának HAT pontot.
- Én hat pontért, akár puputevét is szerzek holnapra.
- Rendben. Ha holnap itt lesz a maga tevéje, megkapja a hat pontját.
- Áll az alku!
Senki sem tudja azóta sem, hova tűnt el az állatkertből aznap éjjel a teve...