Berci nevű foton fénysebességgel száguldott az űr eme rejtélyes területén. Tőle balra furcsa csillagképek helyezkedtek el. Az egyik leginkább varázslóra emlékeztetett, de volt olyan is, ami elf íjászra hasonlított. Jobbra lent pedig egy dobókocka alakú bolygó keringett a lapos napja körül. Az égitest mozgására bármit lehetett mondani, csak azt nem, hogy szabályos. Most pördült egyet, és a hatpontos fele a napra nézett. A kozmoszban megváltozott a háttérzaj:

– Hat! Ehhez hozzájön a nagykard, plusz mágikus erőkesztyű, az… összesen 18. Ja és mérgezett…

A különleges planéta Hatos nevű tartományában tehát reggel lett. Felszíne felett hatalmas felhő lebegett. Bent a közepében négy isten kuksol lefele egy nyíláson. Közülük a legmagasabb felemelte a kezét, melyben megjelent egy villám, majd átdobta a lyukon. Mozdulatát hangos dörrenés követte.
– Szép lövés! – mondta a legkisebb – Egy tanya meg két tehén. Összesen 22 pont.
Most a szemüveges isten hajított ki egy villámot.
– Hé! Az az én templomom volt! – kiáltott fel a negyedik.
– Nyugi majd építenek egy újat. Tehát egy templom, és ég a fél falu. 43 pont. Most te jössz Gömb Villám!

A várost mindenki csak Hatalmas Mocsokként ismerte. Eredeti neve már régen az idők homályába veszett. Esőáztatta főutcáján végigszáguldott egy fényes gömb. Befordult a főtérre, kétszer megkerült egy borostyános szökőkutat, majd eltűnt egy csatornalejáratban. Pár pillanat múlva a sarki kocsmából hangos sikoltozások közepette menekültek kifelé a vendégek. Nyomukban ott repült az égő jelenség. Az emberek átfutottak a kormányzó palotájába, fel az emeletre, át a hálószobán, végig a tárgyalótermeken, keresztül az ebédlőn, majd az épület túloldalán újra kijutottak a szabadba. A sor elején most már a kormányzó futott, őt követték a hivatalnokok díszes egyenruhában, a szolgák, akik éppen vacsorát tálalták, majd a kocsmai vendégek, és végül a fényes gömb. Ahogy az eső a háztetőkön kopogott, úgy hallatszott, mintha lelkesen tapsolnának.

Bent a kocsmában csak két ember maradt. Egyikük alacsony öregembernek látszott, aki a környék legjobb mágusa hírében állt, azaz most éppen ült. Leghíresebb varázslatával a domboldalon lévő pipacsmezőt lilára változtatta. Testét egyszerű lila köpeny borította zöld csillagokkal és narancssárga holdacskákkal, mely alatt rejtve maradt az igazi alakja. A vele szemben ülő harcos viszont félmeztelenül, büszkén hirdette régi harcok sebeit. Teste legjobban akkor károsult meg, mikor évekkel ezelött az öbölben úszkált. Aznap egy nagy fehér cápa is azt az öblöt választotta ki lubickolás céljából. Kettőjük találkozását máig nem felejtették el a megye lakói. A véres küzdelem végén a harcos leharapta a bestia fejét. Bár nyolc foga beletört, de azóta egyetlen cápa sem merészkedett a part közelébe. Másik nyolc foga egy vaspáncélba tört bele (a lovag szeles időben még mindig érzi a huzatot). Ez a harcos mára már hős lett. Az ismerősök rettegve, de ugyanakkor kíváncsian várják, ki, vagy mi lesz az, amibe az utolsó nyolc fogát bele fogja mélyeszteni. Őt egyszerűen csak úgy nevezték, hogy Nyolcfogú a Kegyetlen.
– Tehát a feladatod az lesz, hogy átmenj ezen a hegyen, a Végeszakadatlan Hosszú Halmon, és megtudd, van-e túloldala. – mondta a varázsló, Lila Pipacs a Ripacs.
– De már ősapáink is azt beszélték, hogy annak a hegynek nincsen túlsó fele.
– Ez a Hatos tartomány. Kell lennie valahol Ötös tartománynak, Négyes tartománynak, meg a többinek is. De az sem kizárt, hogy létezik Hetes tartomány is. A te feladatod lesz megtudni, mi van a túloldalt, és hozzál onnan egy lóherét!
– Miért éppen egy lóherét?
– Itt a Hatos tartományban hatlevelű lóherék vannak. Szerintem minden tartományban más a lóherék levelének száma. Az lesz a bizonyíték, hogy vannak más tartományok is!

Mintha az ég akarna nyomatékot adni a mondandójának, ebben a másodpercben hatalmasat villámlott, és még nagyobbat dörrent. A fény rövid ideig elvakította őket. És egy pillanatra mintha egy pontozótáblát is látni véltek volna.

A dobókocka alakú bolygó megint pördült egyet.
– Nem dobta meg a méreg-ellenállását.
– Nagyszerű! Akkor először rügyezni kezd a haja, majd miután kivirágzott, kéken, reflektorszerűen világítani fog a szeme, de eközben a lábánál megindul…

Ezen a reggelen a bárányfelhők vidáman bégetve kergetőztek az égen. Az egyik hirtelen megállt, a többi pedig nekiütközött. Az első felhőből köhögő motorhang szűrődött ki.
– Mi az, Vulkán? Már megint lerobbant a kocsid? – szólt át a Bablevesek Istene egy másik bárányfelhő belsejéből.

A Végeszakadatlan Hosszú Halom tövében három bátor kalandozó haladt felfelé. Élükön Nyolcfogú a Kegyetlen lovagolt. Őt követte Vidám Penge a Rettenthetetlen. A sort pedig egy bájos amazon zárta: Lepke a Csíkos.
– Nem értem mire jó az egész – szólalt meg Vidám Penge, miközben a késeit számolta. Sajnos csak 39-ig tudott számolni, de neki 52 kése volt. A maradék 13-al nem nagyon tudott mit kezdeni, ezért inkább mérgeket kenegetett rájuk.
– A lényeg az, hogy keressünk a túloldalt egy lóherét, azt odaadjuk neki, cserébe megkapjuk a jutalmat – válaszolta Nyolcfogú.
– Mi a jutalom? – kérdezte Lepke.
– Azt sajnos elfelejtettem. De valami nagyon jó, arra emlékszem – gondolkodott Nyolcfogú – Itt álljunk meg! A tegnapi sör kikívánkozik.
Hősünk leszállt a lováról, és a növényzet legnagyobb bánatára becsörtetett a bokrok közé.
– Szerinted, mi lehet a jutalom? – kérdezte Lepke.
– Talán egy fogazott pengéjű kard. Olyan, mint ami a Kovászos Uborkák Istene papjainak van. Az, amivel a kenyeret szeletelik. – tippelt Vidám Penge.
– Nem, nem hiszem.
A bokorból egy feldühödött medveordítást hallatszott.
– Akkor egy buzogány tele tépőtüskékkel, nagyon hosszú lánccal. Olyan, amilyennel messziről oda bírunk csapni egy nagyot?
– Nem, szerintem nem.
A bokorból most egy démoni üvöltés távozott, majd egy hatalmas medve, ami ijedten menekült. Bundája teljesen felborzolódott, egyik füle cafatokban lógott, és sok helyen a szőre is hiányzott.
– Akkor talán egy rókabőr sisak! Azzal jól el tudnánk bújni a rókák között.
– Mit gondolsz? Van olyan sisak, ami megtűrné az ő fejét?
– Igazad van. Nincs.
Nyolcfogú elégedetten bólintott, miközben kiköpte a medve szőrét, és indult vissza a többiekhez. De hirtelen megnyílt alatta a föld, és elkezdett zuhanni. A harcos olyat ordított, hogy a közeli fák és bokrok is menten eliszkoltak.
– Lehet, hogy pöttyös cipő! Nem látszik rajta, ha koszos.
– Az ő cipője már összenőtt a lábával.
Kegyetlen egyre csak zuhant. Most már sikított. Aztán már nem. A visszhangtól ugyanis csengett a füle.

Kevesen tudják, hogy a Végeszakadatlan Hosszú Halom mélyén törpék élnek. A végtelenbe kígyózó, labirintusszerű járataikat évezredek alatt alakították ki. Ezidőtájt olyan mélyre leástak, hogy már cinket is tudtak bányászni. Ez a fém a törpék üzleteiben hatalmas profitot hozott. Ahogy nőtt a környékbeli játéktermekben az igény a cinkelt kockákra, úgy emelkedett a Törpe Társadalom GNP-e. De nagy mennyiségben exportáltak belőle távolabbi vidékekre is, minek következtében tovább javult az életkörülmény. Sok törpe tartott otthonában réti sast. További haszon reményében új kereskedelmi utak felfedezésére toboroztak önkénteseket.
A kettesszámú játéktér lelátója teljesen megtelt a nézőkkel. Odalent éppen most ült be egy új versenyző a székbe.
– Tehát a szabályok: Egy kérdést teszek fel, és ha azt eltalálja, akkor jutalomból részt vehet valamelyik expedíción. Tudja, visszatérése után a nyereség egy százaléka önt illeti, miből kötelező a megfelelő kereskedelmi adókat társadalmunknak ajándékozni. És akkor most következzen a kérdés! Milyen állat ez itt? – mutatott rá a műsorvezető egy denevérre.
– Delfin – válaszolta a játékos hosszú gondolkozás után.
– Igen! Pontosan! Kedves Ütve Fúró, Ön nyert! De, hogy mi is a nyereménye, kedves uram, az mindjárt kiderül. Most átmegyünk a szerencsekerékhez.
Pergő dobszó közepette, szakállas törpe-pomponlányok ugrándoztak. A terem másik felében egy óriási rulett-kerék állt függőlegesen.
– És akkor most itt a nagy lehetőség, hogy teljesüljön a nagy álma, amire mindig is vágyott! De előtte válasszon! Szín vagy szám?
– Szín.
– Kedves Ütve Fúró a színt választotta! Nagyszerű döntés! Na de milyen szín legyen? Fekete, vagy piros?
– Piros. – mondta a játékos remegve, majd megpörgette a kereket. Két-három fordulat után lelassult, majd megállt. Egy lefűrészelt ogre-kéz a piros 26-ra mutatott.
– Igen! Ön megint nyert! Szabadon választhatja ki, mely expedícóhoz szeretne csatlakozni. Első a Sárkánybarlang, ahol is egy szerény, és védtelen életvidám sárkányocskát fognak meglátogatni. Remélhetőleg hosszan elbeszélgetnek, és a pompás vacsorát sem fogják kihagyni. E mellett cégünk garantálja a kandalló melletti hangulatos éjszakák romantikáját, és a felejthetetlen élményeket. Második a Veszett Jegesmedve Hágó. Vad-romantikus táj. Tele különleges természeti képződményekkel, barátságos őshonos lakossal. Eljuthat oda, ahol törpe még nem járt. Az utazáshoz biztosítunk hűs italokat, napernyőt, és vizicsúzda-bérletet. A harmadik pedig nem más, mint a Szent Sajtszeletelő felkutatása nevű körutazás, melyben a mélység rejtelmeire fognak fényt deríteni, ahol csodás titok lapulnak minden sarok mögött, hol sohanemlátott egzotikus helyszínekkel ismerkedhetnek meg. Naponta többszöri étkezés, különleges ajándékok, és meglepetések várják a kedves látogatókat.
– Én a Sárkánybarlangot választom.
– Gratulálunk! Nagy tapson a szerencsés nyertesünknek! Kívánjuk, hogy sok új, és minél izgalmasabb kalandokban legyen része! – mondta a műsorvezető, és intett két őrnek. Ők bejöttek, és a hátsó folyosón elvezették a nyertest. Ott három gödör mélyedt, melyben már hemzsegtek az önkéntesek.
– Tudják – kezdte Fúró – én egyáltalán nem akarok semmiféle expedícióban részt venni. Engem erre kényszeríttettek. Engem vár a bányászás, a cink, az ááááááááááá! – ordította, mikor az őrök belökték a Veszett Jegesmedve Hágó feliratú gödörbe.

Közben a játéktéren:
– Jöjjön a következő sorsolás! Lássuk, kit ér a megtiszteltetés, hogy egzotikus tájakat ismerhessen meg! Lássuk, ki a következő önkéntesünk!
A lelátón azonnal kitört a pánik. A törpék fejvesztve kerestek valamilyen búvóhelyet. Próbálkozásukat az odarendelt őrők hiusították meg.
Lent a játékvezető egy hatalmas üstben kotorászott, majd kihúzott egy agyagkártyát.
– Halott Csiga! A következő önkéntesünket úgy hívják, hogy Halott Csiga! Gratulálunk!
A tömeg kissé lenyugodott. Néhány lándzsás törpe őr bevonult a tömegbe, és előhalászta az új játékost, majd lerugdosta a porondra.
– Gratulálunk! Szabad megkérdeznem, mi a foglalkozása?
– Nem.
– Nagyszerű foglalkozás. Én is mindig ilyenre vágytam! És gondolt már arra, milyen lehet távoli tájakat megismerni, milyen lehet egy olyan expedícióban részt venni, mely felejthetetlen élmények sokaságát rejti?
– Eszemben sincs!
– Nagyszerű! Itt a nagy lehetőség, hogy teljesüljön az álma! Legyen ön is felfedező! A szabályokat ismeri?
– Sajnos.
– Akkor térjünk is rá arra a kérdésre, mely eldönti, hogy Ön, kedves Halott Csiga, megismerheti-e azt a rengeteg mesés csodát! Mi az, feldobjuk zöld, leesik piros?
Csiga mélyen gondolkozott. Gondolkozott. Megszólalt egy csengő!
– Lejárt a gondolkodási ideje. Mondjon valamit!
– Hóvihar?
– Igen! Pontosan! Kedves Halott Csiga, Ön nyert! Ez egyszerűen fantasztikus! De, hogy mi is a nyereménye, kedves uram, az mindjárt kiderül. Most átmegyünk a szerencsekerékhez.

Nyolcfogú a Kegyetlen még mindig lefele csúszott.
A füle pedig már megint csengett.

Közben:
– És akkor most itt a nagy lehetőség, hogy teljesüljön a nagy álma, amire mindig is vágyott! De előtte válasszon! Szín vagy szám?
– Szám.
– Ez egyszerűen káprázatos! Kedves Csiga a számot választotta! Micsoda határozott egyéniség! Micsoda határozott döntés! De milyen számot is választ? Párost, vagy páratlant?
– Párost – mondta bizonytalanul Csiga, majd pörgetés gyanánt hatalmasat rúgott a kerékbe. Bár a szerencsekereket edzett titánúm-ötvözetből készítették, a törpe humánus megmozdulását nem bírta ki. A közönség lelkes tapsvihar közepette figyelte a szerkezet darabokra hullását.
– Micsoda hatalmas erő! Ez bámulatos! De semmi probléma. Van egy pót-kerekünk, amit kimondottan az ilyen csodálatos harcosoknak mágikusan megerősítettünk!
Négy törpe tolta be a tartalékot. A nézők kedve hamar lecsillapodott. Csiga bánatosan rúgott bele a kerékbe, majd figyelte, ahogy lelassult.
– Zöld nulla! Ez szinte hihetetlen! Ilyen ma még nem történt! Tudja mit jelent ez?
– Sajnos…
– Ön vezeti a csapatot a Szent Sajtszeletelő felkutatásában! Gratulálunk! Megkérem a segédeimet, készítsék fel az urat erre az egzotikus, izgalmas útra!

Nyolcfogú fényt látott az alagút végén. Közben mintha tapsolást is hallott volna. De az hirtelen elnémult. Helyét lélekszakadva menekülő lények hangja vette át.

– Lássuk a következő önkéntest!

Ebben a pillanatban egy hatalmas csarnokban ért talajt, egy még hatalmasabb koppanással. A teremben hirtelen csend lett. Csak néhány mázsás szikla lepotyogása hallatszott.

Odafent
– Talán egy könyv? – gondolkozott hangosan Vidám Penge.
– Áh! Tudja jól, hogy nem szeretjük a könyveket. Nagyon pocsék az ízük. És a hajam is korpás lesz tőlük.
Megremegett a föld. A szemközti hegyről óriási lavina indult, ami elsodort néhány várost meg számtalan kisebb falvat. Az egyik felhőn sötétkék felirat jelent meg: Aludttej Istene; 108 pont, 3. hely.
– Megint egy medve – állapította meg Lepke – Lehet, hogy olyan lovakat kapunk, amelyek bármilyen büdöset kibírnak. Tudod, mágikus lovakat.
– Igen! És akkor többet nem kell fürdenünk!
– Meg lehet, hogy látnak a sötétben is…

Lent a mélyben a játékvezető arca meg sem rezdült.
– Á. Az önkéntesünk nem akart elkésni. Annyira sietett, hogy az égből jött.
– Csak a felszínről. Hól vagyok?
– Ahol mindig is szeretett volna. Ez nem más, mint a Kiválasztottak Játéka. Önt hogy hívják?
– Nevem Nyolcfogú a Kegyetlen, Cápák Rémisztője, Lovagok Vacogtatója, Szüzek Álma, Ki a Spenótot a Fülén Keresztül Nyeli Le, Aki Fejjel Áttörte a Nagy Fa…
– Bámulatos! És mi a foglalkozása?
– Az igazság bajnoka vagyok.
– Tehát munkanélküli. Fantasztikus! A szabályokat hagyjuk, majd menet közben úgyis rájön. Felkészült?
– Nem.
– Pompás! Akkor kezdhetjük! Legyen Ön is felfedező! A kérdés: mennyi 1+1?
– Öööö – gondolkozott a harcos. Ilyen bonyolultat még sohasem kérdeztek tőle. Megszólalt a csengő. Hősünk ijedten felugrott, majd kaszabolt néhányat, mire rájött, nem krokodilok támadták meg.
– Sajnos lejárt az idő – mondta a játékvezető, aki még ettől sem vesztette el magabiztosságát.
– Ó, pedig már majdnem kitaláltam.
– Tippelhet is.
– Tippelhetek?
– Nyugodtan.
– Akkor a válaszom: igen. Nem. De igen. Vagy mégsem? Talán.
Ez viszont már a műsorvezetőnek is sok volt. Ilyennel még nem találkozott. Eltelt egy kis idő, mire összeszedte magát. Ezt látva a nézők hangosan ujjongtak. Kegyetlen rájött, hogy őt ünneplik, ezért felállt, és különböző harci technikákat kezdett bemutatni. Mikor másodszorra repült be a penge a tömegbe, és kardsuhogtatva kért bocsánatot, ismét kitört a pánik. A közönség jobban szerette, ha a fülükkel nem a zsebükben, hanem a megszokott helyén térnek haza. Erre a nagy sikoltozásokkal teli zsivajra a játékvezető is felfigyelt. Igen. Ezt már ismeri. Minden a megszokott.
– Ön, mint kiderült, igen intelligens, és nagy harcos. Tehát ön megnyerte a főnyereményt!
– Nyertem! Nyertem!
A publikum kicsit szomorúan nézte, ahogy elvezetik. Sajnos még egy ekkora harcos sem tudta őket megmenteni a gonosz játékvezetőtől. Ugyanakkor örültek, hogy megszabadultak a közvetlen veszélyforrástól. Közben fent a hegytetőn, a hóhatár közelében újabb lavina indult meg.

A kocka ismét megpördült.
– Egy. Baleset.
– Véletlenül a királynőt találtad el a sárkány helyett. Ez a tőröd is mérgezett volt?

Hatos tartományban este lett. Az istenek ezen az éjszakán biliárdoztak.

Lepke kiváncsian nézett fel az égre:
– Nézd! Most onnan is feljött egy hold. De ez most kék, és 18-as szám van rajta.
Az említett holdnak nekiszáguldott a fehér Hold, majd eltűnt a bal felső feketelyukban.

A Végeszakadatlan Hosszú Halom mélyén egy kis csapat barangolt a sötétben. Élükön Nyolcfogú a Kegyetlen haladt. Őt nevezték ki a csapat egyik vezetőjének. De nem ő volt az egyetlen. Aznap három törpe pörgetése végződött a zöld nullával, vagyis még hármat bíztak meg a társaság irányításával. A vezérek csak egy dologban értettek egyet. Márpedig abban, hogy Kegyetlennel nem egészséges vitatkozni. Így engedték, ő haladjon elől. A hősünk tehát az élen csörtetett. Közben azon gondolkozott, hogyan találhatják meg a Szent Sajtszeletelőt. Sajnos az alagutakat nem emberi méretre tervezték, így állandóan beverte valamibe a fejét, minek következtében rendszeresen elvesztette a gondolatait.
– Ez most mélyebben kongott a szokásosnál – utalt Halott Csiga arra a hangra, amit a harcos feje beverése keltett.
– Akkor balra kanyar következik – állapította meg Kopasz Pálinka, aki onnan kapta a nevét, hogy a többi törpével ellentétben, csak haja volt, de nem hordott szakállat.
– De akkor mindig kettőt koppan – érvelt Részeg Pöröly. Ekkor még egy koppanás hallatszott – mondtam én.
– És akkor mi van, amikor ordít?
– Nem tudom. Azt még nem csinálta.

Nyolcfogú út-irány vektora egy szakadék alja felé nézett. Hősünk is, de ő nem érte be ennyivel. Közben ordított. A mélység gonosz lényi ijedten menekültek a felszínre.

Az istenek ideiglenesen abbahagyták a biliárdozást, és érdeklődve figyelték, ahogy a mélységi szőrnyek ellepik a felszínt.
– Ilyet még te sem tudsz, Földrengés – állapította meg egyikük.
Az említett isten megvonta a vállát, mind a tizenkettőt, majd felkapta a közelben keringő vörös tízoldalú égitestet, és behajította a holdak gyülekezetébe.
– Hé! Bolygóval nem ér! Most biliárdozunk! Tekézni holnap fogunk!

Vidám penge megvakarta az állát gondkodás közben.
– És az is lehet, hogy még fejenállva is tudnak biciklizni – találgatott.
– No és persze a bálnákkal is képesek kommunikációs kapcsolatba lépni.
– Igen, meg a Pokoli Bűzös Szakadékban élő manókkal, tudok, akik grskcsnbfptkght…, izé grskcsnbzm …, na grskcyyy …, szóval tudod, azon a nyelven beszélnek…
– Figyelj! Az egyik csillag megváltozik! És nézd! Bezöldült az űr!

A bolygó mellet elszáguldott egy zöld alaktalan valami. Az istenek lelkesen integettek neki, majd gyorsan lehúzták a fejüket.

Egy kozmikus hang siklott át az űrőn:
– Ezt a zöld gumi-polipot vigyétek már innen a fenébe!
Majd repült visszafele a zöld akármi. Ahogy elszáguldott, nekiütközött a planétának.
Ismét pördült a kocka. A hatos felével a nap felé nézett.
– Hé! Te csaló! Ez a kocka cinkelt! – dörmögte a hang.
A következő pillanatban a bolygó kiszakadt a nap vonzásköréből, és elrepült a hatalmas Űrszemetes irányába…