Tik-tak-tik-tak...
Egy bomba ketyegett. Valaki betelefonált a rendőrségre, mire a tűzszerészek kivonultak a sulihoz. A termekből és egyéb helyekről mindenkit kirugdostak az udvarra. A rendőrök sebtiben felállították a Ferihegyről lopott fémérzékelőt a kijárathoz, nehogy valaki hazavigye a bombát emlékbe. A hallgatók kíváncsian várták, vajon melyik teremben fog a detonáció rendet rakni, amikor a fémérzékelő elkezdett sípolni.
- Léci tedd ki a fémtárgyaidat! -mondta az egyik rendőr.
- Sajnálom, de én a Körúton lakom és csak az ólom tengődik bennem, de az nagyon!
Zsebrevág jött ki, mire a detektor eszméletlenül elkezdett csipogni.
- Léci tedd ki a fémtárgyaidat!
Zsebrevág megvonta a vállát, és kitette a automat. laborból elemelt légkompresszort, majd megint átment a kapun. Újabb sípolás.
- A többit is!
Zsebrevág megfogta, és kirázta a kabátját. A ruhadarabból kihullott a kémialaborból elcsent Bunsen-égő, egy radiátor a négy-és-feledikről, néhány liftgomb, a matektanár mandzsettagombjai, a tű a szénakazalból, egy lyukasztó a 17-es villamosról és a TO-s nénitől elszedett vállról indítható Stinger rakéta. A rendőr gyanakvóan ránézett.
- Csak ennyi?
- Á, dehogy! -mondta, és kiöntötte a biztos úr elé azt, amit előző éjjel a kapitányságról csórt el. A rendőrnek kiguvadt a szeme.
- Más?
- Van még egy összehajtható stancolóval egybeépített 4 színes szatellit elrendezésű KBA tekercs-nyomógépem, ami a Printexpo-n pottyant a zsebembe, de azt nem adom!
- És a cipődben mit rejtesz?
- Titkos fegyvert.
- Van rá engedélyed?
- Ehhez minek? -kérdezte, majd lekapta a vasbetétes bakancsát. A bekövetkező gáztámadásra az őrmester nem tudott hogyan reagálni. Inkább legurult a lépcsőn.
Tik-tak-tik-tak...
Közben az épületben a tűzszerészek lázasan keresték a bombát. Az Ea. III-nál volt egy kis problémájuk. Sehogy sem értették, miért van az, hogy a 409-en mennek be és a 410-en jönnek ki, de aztán feladták, mint az álmos koleszos a mechanika előadást. Az egyik terem zárva volt, tehát logikus, hogy betörték.
- Áhá! Itt van!! -kiáltotta az egyik.
- Te hülye! Ez egy sex-bomba, nem pedig igazi!
- Nekem mindegy milyen bomba. A szabályzat szerint mindent meg kell vizsgálni, amit találunk. Tehát először is eltávolítjuk a burkolatot...
Egy újabb tűzszerész jött fel a lépcsőn, amikor a parancsnoka elszállt előtte.
- Szeretnék jelenteni főnök.
- Kééééééééééésőőőőőőőőőőbb!! -sípolta a repülő emberke. Bentről egy csábos női hang szűrődött ki.
- Kérem a következőt!
- Megyek! -kiáltotta egy beosztott, majd beugrott a szobába, hogy egy pillanat múlva a magas cét kivágva ő is kirepüljön. Közben a parancsnok megnézte, kettő-e még a kettő. Majd észrevette, hogy reggel véletlenül felvette a felesége erényövét. Bár az edzett acél kettérepedt, örömmel látta, a vastag páncél azért megvédte az értékeket. A pórúl járt társára ügyet sem vetve felállt és megszólalt:
- Emberek! Hozzák a kutyákat, különben estig sem végzünk!
A kutyákkal gyorsabban ment a keresés, de amikor a fiúöltözőhöz nem értek:
- Főnök! Az ebek nagyon idegesek! Itt lesz valami!
Kinyitották az ajtót, és elengedték a kutyákat. A blökik szélsebesen elsprinteltek a helyszínről.
- Ezeket meg mi lelte?
- Fogalmam sincs. Gyerünk be!
Ahogy befelé haladtak egyre töményebb lett a levegő. Szinte már rá lehetett támaszkodni.
- Ez a szag nekem nagyon ismerős!
- Igen. Mintha az Akadémián is ezt éreztem volna!
- Talán, hogy egy olyan bomba, amit ott szedtünk szét?
- Nem tudom, de legyünk óvatosak, és ne gyújtsunk villanyt! Lehet, hogy fényre robban!
Teljes sötétségben botorkáltak a szag forrása felé. Ahogy közeledtek egy halk tik-takkolást is hallottak. Óvatosan közelítették meg az ismeretlen tárgyat, majd az egyikük felkiáltott:
- Hiszen ez egy tornagatya!
- Azért volt olyan ismerős a szag! Az Akadémián is valaki mindig bent felejtette a cumóját. És csak egy karóra ketyeget!
- Emberek! Ez volt az utolsó helyiség. Az egész csak egy vaklárma. Bejöhetnek a hallgatók.
