Retek Géza és a társai belógtak a híres tudós, dr. Agybaj műhelyébe. Mivel az ott lévő kacatokhoz nem értettek, találomra szórakoztak velük.
- Figyuzz Géza! -szólt Túró Rudi- ha ezt a pöcköt megnyomod, és azon a bigyón lévő két lyukba bedugod az ujjad, égnek állítja a hajadat.
- Te hülye! Az a pöcök egy kapcsoló, az a bigyó pedig egy konnektor!
- Azért volt olyan ismerős az érzés. Anyám is így tanult meg szteppelni.
A te anyád azóta elektromos, amióta rájött, hogy sokkal gyorsabban tud varrni, ha ráköti a nyelvére a 220-at.
Eközben Víz Elek felfedezett egy időgépet. Persze gőze nem volt róla, mi az.
- Aszta, de kafa! Sugárhajtásos fürdőkád, amit egy rahedli villogóval karácsonyfának álcáztak!
- Gyerünk, próbáljuk ki! -mondta Géza, és fejest ugrott a gépbe. Hatalmas csörömpöléssel fejjel beleállt a kádba.
- Semmi baja nem esett -állapította meg Elek, miközben megpróbálta kifeszegetni- csak a fejét verte be. Agyrázkódást biztos nem kapott. Nincs ott bent semmi!!
- Ezen a ketyerén rengeteg bizgentyű van. Találtam egy kijelzőt: 18480929. Mi lehet ez?
- Biztos az eddig megtett km.
Ekkorra már Géza is magához tért.
- Tyű! Én akarom megnyomni azt a piros gombot!
- Te nem, mert túl hülye vagy!
- Hülye, aki mondja! -felelte, majd rátenyerelt a műszerfalra. Erre a masina teljes sebességgel nekiindult a fal felé. Elek ordított, de a szája hamar megtelt egy esernyővel.
- Nyissuk ki az ernyőt! Az majd lelassít minket! -javasolta Rudi.
- Ne vegyük ki előbb a szájából?
- Arra most nincs időnk. Segíts!
Nekirugaszkodtak, de az ernyő sehogy sem akart kinyílni. A fal vészesen közeledett. Géza behunyta a szemét, és elképzelte, milyen szép plakát lesz belőlük a becsapódás után. De a falról szerencsére nem kellett őket lekaparni, mert az utolsó pillanatban egy hatalmas villanással eltűntek.

1848. IX. 29. Pákozd.

A magyar és az osztrák sereg farkasszemet néztek egymással. Ez a császáriaknak könnyen ment, mivel a hosszú menetelés során úgy megéheztek, hogy az összes farkast már tegnap megették.
- Támadás! -kiálltotta Móga altábornagy.
- Angriff! -adta ki az utasítást Jellasics.
Megkezdődött a roham. A két csapat egymás felé vágtatott, amikor váratlanúl három hatalmas villanással, és egy nyikkanással megjelent egy fürdőkád a huszárok előtt, és beszáguldott a császáriak közé. Ott olyan irtást végzett, mint az őrült taxis az aluljáróban.
- Ez baromi jó! -lelkendezett Rudi, és fülig ért a szája, amihez a menetszél is nagyban rásegített.
Jellasicsnak kigúvadt a szeme. Az előbb még csak pár lovast lehetett látni a csatamezőn, most pedig egy fehér villogó valamit. Ez ráadásul repül, és úgy rak rendet, mint a kaszás parasztbácsi (TIE-Fighter) a kocsmában, ha részeg.
- Ezt figyeljétek! -kiáltotta Rudi, és egy éles fordulót véve ismét behajtott a tömegbe.
- Legalább valami pótolja azt, amit a kanyarban kiadtam -jelentette ki Elek, miután véletlenül lenyelt egy sisakot.
A császári tisztnek ez már sok volt. Ki akarta adni a visszavonulási parancsot, de addigra a magyarok bekerítették őket. Kénytelen volt megadni magát.
- Nini! Az ott Jelcsi Bá'! -állapította meg egy huszár.
- Jelcsi Bá' a nénikéd! -jött rá a válasz.
- A nénikémet tuti nem úgy hívják. Személyesen ismerem.
Jellasics erre akkorát ordított, hogy a leheletétől a közelben állók menten elájultak.
- Ez szökési kísérletnek minősül. -jelentette ki Móga- Kettőzzék meg az őrségét!
Ekkor döntött úgy Rudi, hogy tesz még egy kört.
- Be ne menj már a mieink közé! -kiáltotta Géza.
- Mi van? Nem értem!
Géza úgy döntött, nem magyarázkodik. Inkább leütötte. Erre Rudi lefejelte az irányítópultot. A kád ismét felsüvített, majd egy újabb villanással eltűnt ebből az időtérből...

1848. XII. 25. Kolozsvár.

Bem csapata éppen buzgón csépelte az osztrákokat, amikor három villanással és egy nyüsszentéssel megjelent egy fürdőkád, és sipákolva beszáguldott az erdőbe. A magyarok a különös jelenséget egy vállrándítással, a császáriakat pedig néhány kardcsapással intézték el. Gézáék kikecmeregtek az erdőből. Elek kezdett éhes lenni, és ennek hangot is adott.
-Mmmmffffüföfifü!
-Szedd ki azt a fenyőágat a pofádból ha mondani akarsz valamit. És különben is, muszáj neked minden repülésnél valamit lenyelned?
- Éppen ez az! Már baromi éhes vagyok! Amúgy hogy került ide ennyi huszár? Én a sufniban nem láttam sakktáblát.
- Hogy tudsz ennyi ésszel életben maradni? Ez a te sugárhajtásos fürdőkádad egy időgép, és mi éppen a SZABADSÁGHARCBAN vagyunk! Világos?
- Hát persze! Elmegyünk Világosba, és megakadályozzuk, hogy az oroszok fenékbe rúgják a mieinket!
- Majd később. Most szerezzünk valami kaját!
Elindultak a tábor felé, de ott egy őr megállította őket.
- Kik vagytok?
- BEMutatkoznánk. ő itt...
- Mi van? -dugta ki a fejét BEM a sátorból.
- Semmi, -mondta az őr- csak ez a három ipse azonosítaná magát. Amúgy jó kis csata volt...
- Mielőtt BEMelegednének a beszélgetésbe... -kezdte Géza.
- Mi kell? -fordult feléjük BEM.
- Ne is törődjön velük. Mindjárt elküldöm őket a fenébe.
- De mi BEMennénk, és ne akarja, hogy BEMocskoljuk a kabátját!
- Mi a franc van? - dugta ki a fejét ismét BEM.
- Ezek itt azt mondták, hogy vagy beengedem őket, vagy BEMásznak.
- Ne BEMezgessenek már engem itt!
- Én már rohadt éhes vagyok, és ha nem kapok kaját, mindenkinek úgy BEMutatok ...! -mondta dühösen Elek.
- Aki még egyszer kimondja, hogy BEM, én itt helyben lelövöm -fenyegetőzött BEM.
- BEM tábornok!! Fontos üze... -rohant felé egy futár, de BEM előkapta a 12 csövű mordályát, és rálőtt. Szerencsére, a követ helyett, a bokorban megbúvó osztrákot találta el.
- Tábornok! A hírnököt ne lője már le! -mondta egy tiszt- Mi az a fontos hír?
- Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje.
- Már megint? Ott a sátramban van még öt tucattal. Vigyél neki belőle egy adagot! De, ha még egyszer azt üzeni, én bizony isten... Most már mindenki tűnjön el innen! -tombolt BEM.
- Mi lesz a kajával? -rinyálta Elek.
- Van rétes.
- Milyen rétes? -csillant fel Géza szeme.
- Sörétes! -ordította BEM, és rájuk lőtt. A három barát éppen megúszta, hogy teaszűrővé lyuggassa őket.
- Géza! Neked annyi agyad sincs, mint egy döglött hintalónak! Hogy tudsz bedőlni ennek a régi poénnak? Na gyerünk Pestre '49 ápr. 23-ára -mondta Elek, és beállította az időgépet...

1849. IV. 23. Pest.

Welder, császári tiszt, pár napja hagyta el a fővárost. Nem sikerült Aulich terve, hogy bekerítik az osztrák csapatokat, és így végképp megsemmisítsék az ellenséges haderőt. A katonaság nélküli városban a lakosság feszülten várta a folytatást. A látóhatár szélén egyszer csak megjelent egy csapat huszár. A lakosság hatalmas lelkesedéssel fogadta:
- Éljenek a magyar huszárok! Éljen a Szabadságharc! Pest szabad! Hurrá!!!
Nagy ünneplés kezdődött. Mindenki elkezdett ennivalókat adogatni a katonáknak. Ekkor a szokásos három villanással és egy kurjantással megjelent egy fürdőkád, és beszáguldott a tömegbe. Ott akkora kavarodás lett, mint a metrón, ha felszáll egy ellenőr. Az emberek menekültek amerre láttak.
- Hé Rudi! Fordulj vissza! Ilyen sebességgel nem lehet enni! -kiáltott Géza.
- Nekem sikerült -szólt Elek, miután nagy nehezen legyűrte a szájába akadt huszársisakot.
- De Géza. Nem állhatunk meg, mert még ijedtükben meglincselnek. A terv a következő: az éles fordulat után ismét berobogok a nép közé, ti meg összeszedtek mindent, ami a kezetek közé kerül és ehető. Elek vigyázz majd a kanyarba! Ne veszíts el azt, amit már megettél!
Az utca túl keskeny volt ahoz, hogy meg tudjanak fordulni. Így Rudi arra kényszerült, hogy igénybe vegye a cipészműhely.
- A csizma ehető? -kérdezte Géza, miután lehúzta a fejéről.
- Te ne pofázz, hanem csak gyüjtögess!!!
Eztán következett az eszeveszett száguldás. Az időközben észheztért polgárok folytatták az ünneplést. De a kád ismét berepült a tömörülésbe. Pár pillanat múlva az időgép kirepült a kavarodásból. Befordúlt a sarkon, majd lassított. Rudi úgy döntött, inkább nem fordul hátra, úgy kérdezte:
- Mit szereztetek?
- Én két kardot, néhány vödröt, egy kazal pipacsot, meg egy sipákoló öregnyanyát -mondta Géza
- Tegyenek le! Tegyenek le! Tegyenek le! -kiabálta a fogoly.
- Ezzel most mit kezdjünk?
- Együk meg!!! -javasolta Elek.
- Elek? Te sem szereztél semmi ehetőt? -kérdezte gyanúsan Rudi.
- Hát van itt egy pár szandál, egy kevés a parancsnok ruhájából, némi szappan, egy kasza, ja és egy huszársisak, de azt már megettem.
- Akkor mindenki megeszi azt, amit talált! Géza a banyát NEM!!! őt eleresztjük. Én addig szerzek valamit magamnak. Aztán irány Világos -rendelkezett Rudi, majd eltünt az egyik sikátorban...

1849. VIII. 13. (Péntek) Világos.

Hőseink az erdőben lapulva figyelték, ahogy az orosz csapat a helyszínre vonult.
- Na. Én akkor elgáncsolom Rüdinger lovát, te Rudi fejbevágód a kismókust, te pedig, Géza, mondasz neki egy viccet. Attól biztos feldobja a talpát -ecsetelte a tervét Elek. A másik kettő bólintott. A megbeszélt jelre Elek előugrott, és elkezdte rugdosni a ló lábát. A gazdája unott érdeklődéssel lehajolt hozzá. Ekkor kirontott Rudi, és puszta kézzel fejbe vágta a cári vezért. Majd a fájdalomtól, amit a tüskés sisak okozott, a földön fetrengett. Géza is előugrott:
- Mi az? Kék-gumi-kék? .... Csuklós busz! Hö-hö-hö!
Néma csend lett. Elek fáradtan sóhajtott.
- Miből gondoltad, hogy a XIX. század közepén ismerik a csuklós buszt?
Ekkorra a magyar sereg is odaért. Görgey rémülten kiáltott fel:
- Ne! Már megint ez a három tökkelütött! Inkább letesszük a fegyvert, csak vigyétek innen őket! -mondta és lehajította a kardot.
- Спасибо! - válaszolta hálásan Rüdinger.
- Mit akar ez? Oda adjuk a kardjainkat, a puskáinkat, az ágyúinkat, a lovainkat, Mindenünket, ezt a három hülyét is; és erre mit kérdez?!: „Van szilva?” Hát mit képzelnek?!? Mi vagyunk mi??! A Mikulás, aki itt piros ruhában rohangál diót meg mogyorót osztogatva? Meg persze egy kosár szilvát is adunk minden katonának. Hát tudjátok mit kaptok?!? Ló*****(ezt mindenki saját ízlése szerint tölti ki)**************!!!! Lovunk úgyis van egy ezredre való is!! Hogy pedig Van-E SZILVÁNK?!!!! NINCS!!!!!! Teljesen felháborító!!!!! Húzzatok innen a francba, és vissza se jöjjetek legalább egy évszázadig!!! És hé! Ezeket az idiótákat se hagyjátok itt!!! Mert ha egy is itt marad, úgy rúgok mindenkit *******(lásd feljebb!)***********!!!!!!!!!!.....
Görgey fenyegetőzésétől félve, és mert tudták, hogy mindig betartja, amit ígér, az oroszok úgy döntöttek, lelépnek. Az egyik cári megfogta a három jómadarat, és a hajánál fogva elkezdte húzni,
- Hé! Most hova visznek minket? -kérdezte rémülten Géza.
- Ó, csak Szibériába. Kell ott építeni egy ... -kezdte Rüdinger.
- Várjanak! Ezt még beszéljük meg! Szerzek maguknak egy puputevét ...