A j\u00e9ghideg es\u0151 olyan nyugodtan verte a h\u00e1tamat, mintha nem \u00e9rdekeln\u00e9, mi lesz holnap. \u00c9n meg nem tudtam, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n lesz-e holnap.<\/p>\n\n\n\n
A v\u00edz patakokban folyt v\u00e9gig a ruh\u00e1mon, \u00e9s csak rem\u00e9lhettem, hogy legal\u00e1bb azt a sarat is lemossa, amit a kuty\u00e1s tal\u00e1lkoz\u00e1sn\u00e1l ism\u00e9t magamra kentem.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n \u00e1lltam, meredten n\u00e9ztem a gyalogos l\u00e1mp\u00e1t, \u00e9s k\u00f6zben gondolkodtam. Ez az egyl\u00e1bon \u00e1ll\u00f3 vil\u00e1g\u00edt\u00f3 f\u00e9msz\u00f6rnyeteg biztosan ut\u00e1l engem. B\u00e1rmelyik este is j\u00f6ttem haza, mindig pont akkor v\u00e1ltott pirosra, amikor ide\u00e9rtem.<\/p>\n\n\n\n
Minden. Egyes. Alkalom\u2026<\/p>\n\n\n\n
\u2013 A fen\u00e9be! \u2013 cs\u00faszott ki a sz\u00e1mon a mai napon m\u00e1r sokadszorra.<\/p>\n\n\n\n
Minden t\u00fals\u00e1gosan egyforma volt.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1rmint persze itt volt az az id\u0151hurok, vagy mi a nyavaja, amibe beleragadtam. Ahol minden pontosan ugyan\u00fagy zajlik. M\u00e9g a kutya is pontosan ugyanaz volt, amelyiken megint \u00e1testem. Az, amelyiknek jellegzetesen sz\u00fcrk\u00e9s folt volt az oldal\u00e1n. <\/p>\n\n\n\n
Semmi k\u00e9ts\u00e9g: \u00e1lland\u00f3an ugyanazt a n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1t \u00e9ltem \u00e1t \u00fajra \u00e9s \u00fajra.<\/p>\n\n\n\n
De a t\u00f6bbi is! A munk\u00e1m, az est\u00e9im, a napjaim. M\u00e9g a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9im is ugyan\u00fagy teltek, mik\u00f6zben az \u00e9vek elrobogtak mellettem, \u00e9s m\u00e9g csak nem is integettek. <\/p>\n\n\n\n
Ok\u00e9, nem vagyok egy nagy t\u00e1rsas\u00e1gi ember. A telefonomban a kapcsolataim list\u00e1ja \u00e9pp hogy csak egy f\u00e9l k\u00e9perny\u0151t foglal el. H\u00e9tv\u00e9g\u00e9ken sem j\u00e1rtam sehova; legink\u00e1bb otthon n\u00e9ztem filmeket.<\/p>\n\n\n\n
Viszont a munk\u00e1mat szerettem. Biztos hely, ahol megbecs\u00fcltek. Na j\u00f3, Mikl\u00f3s mondjuk nem. Tam\u00e1s szerint t\u00fal kev\u00e9s bennem a fogasker\u00e9k. A f\u0151n\u00f6k\u00f6m meg\u2026 \u00f6r\u00fcl\u00f6k, ha \u00e9szrevesz.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9n kimaradtam a vil\u00e1g forg\u00e1s\u00e1b\u00f3l \u2013 d\u00f6bbentem r\u00e1. Mindig azt csin\u00e1ltam, amit m\u00e1sok szerint kellett. Minden szab\u00e1lyt betartottam, minden feladatot elv\u00e9geztem. \u00c9s mindig \u00e9n hagytam el az irod\u00e1t is utolj\u00e1ra. Miut\u00e1n lekapcsoltam a villanyt a t\u00f6bbiek ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
Ott \u00e1lltam a l\u00e1mp\u00e1n\u00e1l. Fejemben pedig a gondolatok \u00fagy sikoltoztak, mint a rep\u00fcl\u0151 utasai, miut\u00e1n a pil\u00f3ta az egyik kanyar ut\u00e1n ink\u00e1bb kisz\u00e1llt a g\u00e9pb\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 A francba az eg\u00e9sszel! A francba ezzel a l\u00e1mp\u00e1val is! \u2013 ki\u00e1ltottam, majd \u00e1tmentem a piroson an\u00e9lk\u00fcl, hogy k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem volna.<\/p>\n\n\n\n
S\u00e9rtetlen\u00fcl \u00e1tjutottam a t\u00faloldalra. Nem g\u00e1zolt el senki.<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9t percig v\u00e1rtam az \u00fat t\u00faloldal\u00e1n, h\u00e1tha megjelenik egy rend\u0151raut\u00f3, \u00e9s mindj\u00e1rt beb\u00f6rt\u00f6n\u00f6znek ami\u00e9rt \u2026 h\u00e1t, \u00e1tmentem egy piros l\u00e1mp\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
Na j\u00f3, ez m\u00e9gsem egy Holdrasz\u00e1ll\u00e1s. De mi kis l\u00e9p\u00e9s egy embernek, nagy l\u00e9p\u00e9s B\u00e9l\u00e1nak. Azaz nekem.<\/p>\n\n\n\n
Az eg\u00e9sz testem bizsergett. Mintha egy l\u00e1ncot vetettem volna le magamr\u00f3l, ami \u00e9veken kereszt\u00fcl rajtam volt, csak \u00e9szre sem vettem.<\/p>\n\n\n\n
B\u00e9la a szab\u00e1lyszeg\u0151! Micsoda n\u00e9v!<\/p>\n\n\n\n
A v\u00e9g\u00e9n m\u00e9g filmet is forgatnak r\u00f3lam. <\/p>\n\n\n\n
Egy nem t\u00fal dr\u00e1ga filmet.<\/p>\n\n\n\n
A szabads\u00e1g \u00faj \u00e9rz\u00e9s\u00e9vel gyors temp\u00f3ban haladtam tov\u00e1bb a meg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9, hogy az utols\u00f3 m\u00e9terek is m\u00f6g\u00f6ttem legyenek, ne el\u0151ttem.<\/p>\n\n\n\n
Azt hiszem, ez az id\u0151hurkos dolog teljesen kiforgatott saj\u00e1t magamb\u00f3l. Nemcsak a piros l\u00e1mpa volt az egyetlen l\u00e1zad\u00e1som aznap. Hiszen m\u00e1r a megbesz\u00e9l\u00e9sr\u0151l is megl\u00f3gtam.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s akkor m\u00e9g a f\u0151n\u00f6kkel is milyen laz\u00e1n besz\u00e9ltem! \u00c9s m\u00e9g az el\u0151tt v\u00e1laszoltam, miel\u0151tt feltette volna a k\u00e9rd\u00e9st! Mintha pontosan tudtam volna, mi fog t\u00f6rt\u00e9nni!<\/p>\n\n\n\n
V\u00e1rjunk csak!<\/p>\n\n\n\n
\u00c9n t\u00e9nyleg pontosan tudtam, mi is fog t\u00f6rt\u00e9nni!<\/p>\n\n\n\n
Ez komolyan elgondolkoztatott.<\/p>\n\n\n\n
Lehet, hogy kaptam egy szuperk\u00e9pess\u00e9get? Pontosan tudtam, hogy mi fog t\u00f6rt\u00e9nni az elk\u00f6vetkez\u0151 n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ban. Ak\u00e1r egy j\u00f3sn\u0151 a h\u00e9tv\u00e9gi v\u00e1s\u00e1rban. Csak az \u00fcvegg\u00f6mb hi\u00e1nyzott.<\/p>\n\n\n\n
Egy r\u00f6vid pillanatig elj\u00e1tszottam a gondolattal, hogy kaszin\u00f3ba kellene mennem. Megnyerhetn\u00e9m az \u00f6sszes j\u00e1t\u00e9kot \u00e9s v\u00e1rat \u00e9p\u00edthetn\u00e9k a sok p\u00e9nzb\u0151l. De persze ebben az unalmas kisv\u00e1rosban az egyetlen szerencsej\u00e1t\u00e9k az, amikor a polg\u00e1rmester apr\u00f3 kuty\u00e1ja kergeti a post\u00e1st.<\/p>\n\n\n\n
Ott \u00e1lltam, \u00e9s a cip\u0151m lassan teljesen elmer\u00fclt a s\u00e1rban. De m\u00e9g mindig semmi sem jutott eszembe, hogy mit is csin\u00e1ljak.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Tal\u00e1n figyelmeztettetn\u00e9m az embereket, mikor ne menjenek \u00e1t az \u00faton \u2013 mondtam keser\u0171en. De ez v\u00e9g\u00fcl nem t\u0171nt annyira sz\u00e1nalmas \u00f6tletnek. \u2013 M\u00e9g ak\u00e1r embereket is menthetn\u00e9k! Ak\u00e1r m\u00e9g h\u0151s is lehetn\u00e9k! \u00c9n lenn\u00e9k a SzuperB\u00e9la! Na j\u00f3, ezen a n\u00e9ven m\u00e9g dolgozni kell\u2026<\/p>\n\n\n\n
Ekkor v\u00e1gott fejbe a felismer\u00e9s. A baleset! Teljesen elfeledkeztem r\u00f3la. Mindj\u00e1rt itt a buszom!<\/p>\n\n\n\n
Kiab\u00e1lva rohantam a v\u00e1rakoz\u00f3 emberek fel\u00e9 \u00e9s k\u00f6zben integettem.<\/p>\n\n\n\n
Ebben a kisv\u00e1rosban szinte soha semmilyen meglep\u0151 dolog nem t\u00f6rt\u00e9nt. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen nem p\u00e9ntek este. Arra pedig biztosan senki sem sz\u00e1m\u00edtott, hogy egy fekete kab\u00e1tos fick\u00f3 ord\u00edtva beront a meg\u00e1ll\u00f3ba, \u00e9s csapkod, mint egy \u00f3ri\u00e1si mad\u00e1r, amelyik elfelejtett rep\u00fclni. <\/p>\n\n\n\n
\u2013 H\u00e9! H\u00e9! Emberek! \u2013 ki\u00e1ltottam, mire mindenki t\u00e1gra ny\u00edlt szemekkel n\u00e9zett r\u00e1m. Remek! Felkeltettem a figyelmet.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Iz\u00e9\u2026 Hell\u00f3!<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9g sosem tartottam el\u0151ad\u00e1st emberek el\u0151tt. Lesz\u00e1m\u00edtva persze az iskol\u00e1t. Roppantul zavarban \u00e9reztem magamat. A zsebembe tettem a kezemet, hogy ne l\u00e1tsz\u00f3djon a remeg\u00e9s.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00d6\u00f6\u00f6\u2026 \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkoztam \u00fajra. De azt se tudtam, hogyan kezdjek neki. Viszont az emberek arca k\u00f6zben megv\u00e1ltozott. Kezdtek t\u00fcrelmetlenek lenni. Er\u0151t vettem magamon.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Az a helyzet, hogy nemsok\u00e1ra j\u00f6n a busz. De t\u00fals\u00e1gosan gyors lesz! Le fog j\u00f6nni az \u00fatr\u00f3l. Itt fog elmenni a f\u00fcv\u00f6n. Pont itt. \u00c9s ott fog meg\u00e1llni. \u2013 mutattam. \u2013 Mindenki menjen biztons\u00e1gos helyre!
\u2013 Miket besz\u00e9l ez? \u2013 k\u00e9rdezte az \u00f6reg n\u00e9ni, aki \u00fagy n\u00e9zett ki, mintha egy mesek\u00f6nyvb\u0151l b\u00fajt volna el\u0151.
\u2013 Azt, hogy gyorsan j\u00f6n a busz, \u00e9s el\u00fct minket. \u2013 mondta a k\u00e9k sapk\u00e1s egyetemista sr\u00e1c. \u2013 Pedig az olyan lass\u00fa, hogy m\u00e9g a csiga is lehagyja! Ma is k\u00e9sik.
\u2013 Ebb\u0151l el\u00e9g! \u2013 morogta egy f\u00e9rfi, akit eddig \u00e9szre sem vettem. \u2013 F\u00e1radt vagyok ezekhez a viccekhez! Hagyj\u00e1l minket b\u00e9k\u00e9n!
\u2013 De k\u00e9rem! \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkoztam \u2013 Ez t\u00e9nyleg meg fog t\u00f6rt\u00e9nni. Menjenek f\u00e9lre, am\u00edg nem k\u00e9s\u0151!<\/p>\n\n\n\n
Nem hittek nekem. M\u00e9g nevettek is rajta. P\u00e1ran elfordultak, hogy t\u00e1volabb ker\u00fcljenek t\u0151lem. Kezdtem k\u00e9ts\u00e9gbe esni. A mellkasom szorul, a hangom remegett. Mi\u00e9rt nem hallgatott r\u00e1m senki?<\/p>\n\n\n\n
Ekkor egy \u00e9les csikorg\u00e1st hallottam a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. Ahogy megfordultam, l\u00e1ttam, ahogy a busz felbukkant a domb tetej\u00e9n. Olyan gyorsan j\u00f6tt, hogy a kanyarban n\u00e9h\u00e1ny bokrot is elsodort.<\/p>\n\n\n\n
Nem tudom mi\u00e9rt csin\u00e1ltam. Teljesen automatikusan cselekedtem. Otthagytam az embereket, \u00e9s teljes er\u0151b\u0151l futottam szembe a busszal. Kiab\u00e1ltam, \u00e9s k\u00f6zben integettem.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 H\u00e9! \u00c1lljon meg! \u00c1llj! Stop! Valami!<\/p>\n\n\n\n
A j\u00e1rm\u0171 f\u00e9nysz\u00f3r\u00f3i vak\u00edt\u00f3 feh\u00e9r lepellel bor\u00edtott\u00e1k be a szememet. Alig l\u00e1ttam valamit, ez\u00e9rt ink\u00e1bb lelass\u00edtottam \u00e9s kitartottam a kezemet. \u00cdgy pr\u00f3b\u00e1ltam meg\u00e1ll\u00edtani a f\u00e9msz\u00f6rnyeteget. <\/p>\n\n\n\n
De a busz tov\u00e1bbra is \u00f3ri\u00e1si sebess\u00e9ggel k\u00f6zeledett. A motor d\u00fcb\u00f6rg\u00e9se egyre hangosabb lett, m\u00e1r bet\u00f6lt\u00f6tt mindent. \u00c9reztem az aszfalt remeg\u00e9s\u00e9t is.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e9g\u00fcl meghallottam a f\u00e9kek csikorg\u00e1s\u00e1t is. L\u00e1ttam a szikr\u00e1kat, \u00e9s ahogy f\u00fcstbe borultak a kerekek. De mindez semmit sem seg\u00edtett. A monstrum meg\u00e1ll\u00edthatatlanul sz\u00e1guldott tov\u00e1bb. \u00c9n pedig pont ott \u00e1lltam el\u0151tte.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 A francba! Megint megt\u00f6rt\u00e9nik! \u2013 ki\u00e1ltottam. <\/p>\n\n\n\n
Egy hirtelen mozdulattal balra vet\u0151dtem, \u00e9s bezuhantam a t\u00fcsk\u00e9s bokrok k\u00f6z\u00e9. A busz millim\u00e9terekkel mellettem s\u00fcv\u00edtett el. <\/p>\n\n\n\n