Miut\u00e1n bez\u00e1rtam a c\u00e9g ajtaj\u00e1t, egy darabig m\u00e9g ott \u00e1lltam \u00e9s n\u00e9ztem. Az \u00fcvegajt\u00f3n \u00f3ri\u00e1s bet\u0171k \u00e9s egy hatalmas, rik\u00edt\u00f3 felirat hirdette a tev\u00e9kenys\u00e9g\u00fcnket. Igen, itt dolgoztam \u00e9n minden nap. \u00c9s az ut\u00f3bbi k\u00e9t h\u00e9t kifejezetten meger\u0151ltet\u0151 volt.<\/p>\n\n\n\n
Nagyon rem\u00e9ltem, hogy amikor ma haza\u00e9rek \u00e9s becsukom a szememet, akkor nem itt fogok \u00fajra fel\u00e9bredni! Szeretn\u00e9k m\u00e1r val\u00f3s\u00e1gosan is otthon lenni, nemcsak \u00e1lmodni r\u00f3la!<\/p>\n\n\n\n
Megfordultam, \u00e9s elindultam az \u00e9p\u00fclet kij\u00e1rata fel\u00e9. A l\u00e9pteim hangosan kopogtak, ahogy a t\u00f6bbi bez\u00e1rt ajt\u00f3 \u00e9s leh\u00fazott red\u0151ny mellett haladtam el. A komplexum most is teljesen kihalt volt, mint mindig. A kisv\u00e1rosban m\u00e1r r\u00e9gen bez\u00e1rt az \u00f6sszes \u00fczlet \u00e9s mindenki otthon volt. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen most, amikor kar\u00e1csonyig nem maradt t\u00f6bb munkanap.<\/p>\n\n\n\n
Amikor ki\u00e9rtem a l\u00e9tes\u00edtm\u00e9nyb\u0151l, pontosan ugyan azok a sz\u00fcrke felh\u0151k fogadtak a j\u00e9ghideg es\u0151vel, mint az elm\u00falt napokban, hetekben \u00e9s m\u00e1r ki tudja mi\u00f3ta. Hi\u00e1ba kutattam, hogy h\u00e1tha valahol megpillantok egy napsugarat ami homokos tengerpartot \u00e9s p\u00e1lmaf\u00e1kat fog mutatni. De csak a koszos pocsoly\u00e1k, a macskak\u00f6vek k\u00f6z\u00f6tt cs\u00f6rgedez\u0151 erek, \u00e9s a k\u00f6zeli utcai l\u00e1mp\u00e1k s\u00e1rg\u00e1s f\u00e9nyei voltak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem.<\/p>\n\n\n\n
Egy nagy s\u00f3hajjal fejemre h\u00faztam a kapucnit \u00e9s elindultam jobbra. Rem\u00e9ltem, hogy hamarabb el\u00e9rem a buszmeg\u00e1ll\u00f3t, minthogy a cip\u0151m teljesen el\u00e1zik. B\u00e1r az elm\u00falt napokban ez m\u00e9g egyszer sem siker\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n
Gyors temp\u00f3ban l\u00e9pkedtem a v\u00edzzel teli j\u00e1rd\u00e1n. \u00datk\u00f6zben sorra mentem el a bez\u00e1rt boltok mellett. Csak a h\u00e1zak ablakaiban pisl\u00e1kolt n\u00e9mi vil\u00e1goss\u00e1g. Az emberek ink\u00e1bb otthon voltak, mintsem ilyen id\u0151ben az utc\u00e1kat j\u00e1rj\u00e1k. Az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k csak az eny\u00e9m volt.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9g a nagy templomban sem mozdult semmi \u2013 \u00e1llap\u00edtottam meg, ahogy elmentem mellette.<\/p>\n\n\n\n
Maga a telep\u00fcl\u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt sem az \u00e9jszakai \u00e9let\u00e9r\u0151l volt h\u00edres. Alighogy lement a nap, m\u00e1ris mindenki felsz\u00edv\u00f3dott. Olyan k\u00e9s\u0151n pedig, mint \u00e9n j\u00e1rtam, k\u00e9sz m\u0171v\u00e9szet volt \u00e9l\u0151 lelket tal\u00e1lni!<\/p>\n\n\n\n
Menet k\u00f6zben elhaladtam egy k\u00f6nyvesbolt el\u0151tt. Term\u00e9szetes ez is z\u00e1rva volt, mint minden m\u00e1s \u00fczlet. A s\u00f6t\u00e9tben alig l\u00e1tszottak a kirakatban \u00e1ll\u00f3 k\u00f6nyvek. De m\u00e9g \u00edgy is felismertem a Nagy Windows 98 t\u00fal\u00e9l\u0151 kalauz c\u00edm\u0171t.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00dagy l\u00e1tszik, ma sem vette meg senki. \u2013 mondtam ki a gondolataimat hangosan ahogy meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl folytattam az utamat tov\u00e1bb. Pedig m\u00e1r akkor is v\u00e1rta a lelkes olvas\u00f3j\u00e1t, amikor a c\u00e9gben elkezdtem dolgozni!<\/p>\n\n\n\n
V\u00e9g\u00fcl el\u00e9rtem a parkhoz. A bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l ott \u00e1llt az \u0151sr\u00e9gi t\u00e1bla a park haszn\u00e1lati szab\u00e1lyaival. Vagy valami hasonl\u00f3val, mert a sz\u00f6veg m\u00e1r r\u00e9ges-r\u00e9gen lekopott. Valaki az\u00e9rt \u00fagy \u00e9rezhette, hogy mindenk\u00e9ppen p\u00f3tolni kell ezeket az inform\u00e1ci\u00f3kat. \u00c9s \u00f3ri\u00e1si piros bet\u0171kkel r\u00e1\u00edrta: Dinoszauruszokat etetni tilos!<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1skor tal\u00e1n elgondolkoztam volna azon, hogy a hosszabb, de ki\u00e9p\u00edtett utat v\u00e1lasszam, vagy a r\u00f6videbb \u00e9s term\u00e9szetk\u00f6zelebbi m\u00f3dot, \u00e1t a k\u00eds\u00e9rteties parkon.<\/p>\n\n\n\n
Rettent\u0151en haza akartam menni. Hogy v\u00e9gre v\u00e9ge legyen ennek a napnak. Ennek a h\u00e9tnek. Ennek az \u00e9vnek.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s ennek az \u00e1lomnak is, ami \u00fajra \u00e9s \u00fajra megt\u00f6rt\u00e9nik.<\/p>\n\n\n\n
Elmentem a t\u00e1bla mellett, \u00e9s bel\u00e9ptem a f\u00e1k k\u00f6z\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
B\u00e1rmikor is j\u00e1rtam a parkban ellepett a b\u00e9kess\u00e9g. M\u00e9g amikor olyan visszatasz\u00edt\u00f3 id\u0151j\u00e1r\u00e1s volt, mint a mai napon.<\/p>\n\n\n\n
Meg a tegnapin.<\/p>\n\n\n\n
Meg a kor\u00e1bbiakon.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00f6reg f\u00e1k, a f\u0171vel ben\u0151tt k\u00f6ves \u00f6sv\u00e9nyek, a r\u00e9gi padok mind-mind azt sugallt\u00e1k, hogy itt soha semmi nem v\u00e1ltozik.<\/p>\n\n\n\n
Persze n\u00e9ha ki\u00e9gett a k\u00f6rte valamelyik l\u00e1mp\u00e1ban, de az \u00fagy is maradt. Soha senki j\u00f6tt megjav\u00edtani.<\/p>\n\n\n\n
Ez\u00fattal viszont nem leltem nyugalomra. A fejemben \u0151r\u00fclt m\u00f3dj\u00e1ra kergett\u00e9k egym\u00e1st a gondolataim. Majd amikor elf\u00e1radtak, akkor be\u00fcltek egy mini t\u00e1rgyal\u00f3ba, hogy \u00e1tbesz\u00e9lj\u00e9k a t\u00f6rt\u00e9nteket.<\/p>\n\n\n\n
Az egyik\u00fck – egy szem\u00fcveges – m\u00e9g sz\u00ednes grafikonokat is rajzolgatott k\u00f6zben!<\/p>\n\n\n\n
Minden jel arra utalt, hogy elaludtam az \u00e9v v\u00e9gi megbesz\u00e9l\u00e9sen. Ilyen kor\u00e1bban nem fordult el\u0151, \u00e9s roppant kellemetlen volt!<\/p>\n\n\n\n
De ezt k\u00f6nnyen el tudtam fogadni. Hiszen nagyon kimer\u00fcltem az \u00e9v v\u00e9gi hajr\u00e1ban. Csoda, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n m\u00e9g talpon voltam!<\/p>\n\n\n\n
Majd mindezek ut\u00e1n j\u00f6tt a t\u00f6bb \u00f3r\u00e1s megbesz\u00e9l\u00e9s, sz\u00e1mokkal, tervekkel, elemz\u00e9sekkel. Erre m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudtam figyelni.<\/p>\n\n\n\n
Pedig szeretn\u00e9m \u00e9n a matekot, j\u00f3 is vagyok bel\u0151le. Nagyon j\u00f3! De legyenek egyenletek, amikkel lehet sz\u00e1molni. A sz\u00ednes grafikonokban viszont nem l\u00e1ttam m\u00e1st, mint ami: sz\u00ednes cs\u00edkokat.<\/p>\n\n\n\n
Ezt is csak az\u00e9rt, mert Mikl\u00f3s direkt az \u00e9n kedvem\u00e9rt kisz\u00ednezte.<\/p>\n\n\n\n
Bezzeg \u0151 im\u00e1dta az elemz\u00e9seket! Ha megk\u00e9rdezt\u00e9k t\u0151le, hogy mit fog csin\u00e1lni a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten, akkor val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9gekben v\u00e1laszolt: h\u00e1romeg\u00e9sztizenny\u00e9gy sz\u00e1zal\u00e9k az es\u00e9lye, hogy filmet n\u00e9zek.<\/p>\n\n\n\n
A f\u0151n\u00f6k pedig \u00fagy \u00e9rezte, att\u00f3l lesz\u00fcnk c\u00e9g, ha mindenben \u00fagy csin\u00e1lunk, mint a nagyok. \u00cdgy ha \u0151k t\u00e1rgyaltak, akkor mi is. \u00dagy is h\u00edvta ezeket, hogy m\u00edt\u00edng.<\/p>\n\n\n\n
Tam\u00e1s pedig\u2026 h\u00e1t \u0151 Tam\u00e1s volt. Csak \u00fclt mereven \u00e9s n\u00e9zte a tap\u00e9t\u00e1t. N\u00e9ha r\u00e1pillantottam, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n l\u00e9legzik-e m\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n
Ek\u00f6zben elhaladtam a pad mellett, ahol id\u0151tlen id\u0151kkel ezel\u0151tt valaki egy sz\u00edvet faragott bele k\u00e9t n\u00e9vvel: Juci \u00e9s J\u00f3zsi.<\/p>\n\n\n\n
A m\u0171v\u00e9szet nagy r\u00e9sz\u00e9t befedte egy hat\u00e1rozott n\u0151i \u00edr\u00e1s: J\u00f3zsi egy hazug diszn\u00f3!<\/p>\n\n\n\n
Az kev\u00e9sb\u00e9 zavart, hogy elaludtam a megbesz\u00e9l\u00e9sen. Persze roppant kellemetlen volt! M\u00e9g szerencse, hogy senki se vette \u00e9szre.<\/p>\n\n\n\n
De ami az \u00e1lmaimmal t\u00f6rt\u00e9nt, az teljesen felkavart!<\/p>\n\n\n\n
Olyan k\u00e1osz volt a fejemben, mintha az \u00e1lmaim m\u00e1r az \u00faj\u00e9vi bulira pr\u00f3b\u00e1ltak volna. Mindenf\u00e9l\u00e9t bedobtak: hazautat, buszt, irod\u00e1t. \u00c9s ezek k\u00f6z\u00fcl egyik sem volt teljesen \u0151r\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n
R\u00e1ad\u00e1sul mindegyik olyan volt, mintha t\u00e9nyleg megt\u00f6rt\u00e9nt volna.<\/p>\n\n\n\n
De volt ott m\u00e9g valami. Valami furcsa, ami sehogy sem illett a k\u00e9pbe.<\/p>\n\n\n\n
Valami fontos.<\/p>\n\n\n\n
Olyasmi, amit nem tudtam megfogni, de \u00e9reztem, hogy ott motoszk\u00e1l valahol \u2013 ott nyomogatta a gombokat a fejemben, mintha egy \u0171rhaj\u00f3t akarna ind\u00edtani.<\/p>\n\n\n\n
Tal\u00e1n a g\u00f6nd\u00f6rhaj\u00fa l\u00e1ny? Nem! Maradjunk csak a realit\u00e1s talaj\u00e1n! Az m\u00e9g belef\u00e9r, hogy el\u00fct egy busz. De hogy a szomsz\u00e9dom randira h\u00edvjon?! Az m\u00e9g az \u00e1lmaimban sem fordulhat el\u0151.<\/p>\n\n\n\n
De akkor mi volt az?<\/p>\n\n\n\n
Eml\u00e9keztem r\u00e1, hogy valami\u2026 valami nagyon fontos\u2026. Valami, ami\u2026<\/p>\n\n\n\n
Ami egy \u00e1zott kutya volt, ami ki tudja honnan ker\u00fclt el\u00e9m, de pont \u00e1testem rajta. Bele a s\u00e1rba, k\u00e9t k\u00e9zzel, k\u00e9t t\u00e9rddel.<\/p>\n\n\n\n
A fejemet legal\u00e1bb nem \u00fct\u00f6ttem meg.<\/p>\n\n\n\n
\u0150 r\u00e1m se n\u00e9zett, csak ment tov\u00e1bb, \u00e9s kiszemelte a k\u00f6zelben \u00e1ll\u00f3 \u00f6reg f\u00e1t. Odabattyogott hozz\u00e1, egy kicsit szagl\u00e1szta, majd felemelte a h\u00e1ts\u00f3 l\u00e1b\u00e1t, \u00e9s tett r\u00e1 egy like-ot.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9n pedig d\u00f6bbenten \u00e1lltam ott k\u00e9t k\u00e9zzel \u00e9s k\u00e9t l\u00e1bbal a f\u00f6ld\u00f6n, pont mint a kutya el\u0151ttem. \u00c9s n\u00e9ztem, ahogy az \u00e1llat elt\u0171nik a bokrok k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
Egy percig sz\u00f3hoz sem jutottam. Tal\u00e1n m\u00e9g leveg\u0151h\u00f6z sem.<\/p>\n\n\n\n
Volt egy jellegzetes folt az oldal\u00e1n. Pont ugyan\u00fagy, mint az \u00e1lmomban. Ez\u2026 ez ugyanaz a kutya volt!<\/p>\n\n\n\n
A francba! M\u00e1r harmadszorra estem \u00e1t rajta.<\/p>\n\n\n\n
Mi a fene t\u00f6rt\u00e9nik velem?<\/p>\n\n\n\n