A nagy semmi k\u00f6zep\u00e9n voltam. Teljesen k\u00f6rbe\u00f6lelt a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g.
Minden \u00e9rz\u00e9kszervem azt \u00fczente, hogy nem tal\u00e1l semmit. Nem voltak \u00edzek, szagok, hangok, f\u00e9nyek vagy \u00e9rzetek.
\u00c9s \u00e9n ebben a v\u00e9gtelen semmiben lebegtem.<\/p>\n\n\n\n
Nem tudom meddig. Tal\u00e1n pillanatokig, percekig, napokig vagy ak\u00e1r \u00e9vsz\u00e1zadokig. <\/p>\n\n\n\n
Tal\u00e1n az id\u0151 nem is l\u00e9tezett!<\/p>\n\n\n\n
Valamikor valami m\u00e9giscsak megv\u00e1ltozott.
Valahol a t\u00e1volban egy apr\u00f3 f\u00e9nyt l\u00e1ttam.
De az is lehet, hogy annyira akartam m\u00e1r l\u00e1tni valamit, hogy \u00e9n magam k\u00e9pzeltem el az eg\u00e9szet.<\/p>\n\n\n\n
De nem! T\u00e9nyleg volt ott valami! \u00c9s egyre k\u00f6zeledett! Vagy tal\u00e1n \u00e9n haladtam a vil\u00e1g\u00edt\u00f3 pont fel\u00e9?
Ahogy a f\u00e9ny egyre ink\u00e1bb el\u0171zte a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get, kezdtek megjelenni a sz\u00ednek \u00e9s a form\u00e1k.
De csak egy sz\u00ednt l\u00e1ttam mindenhol, a s\u00f6t\u00e9tlil\u00e1t. Ameddig a szem ell\u00e1tott ez a sz\u00edn uralkodott egyed\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n
Egy s\u00f6t\u00e9tlila \u00f3ce\u00e1n m\u00e9ly\u00e9n \u00fasztam, ahol nem sz\u00e1m\u00edtott a fent \u00e9s a lent. Sem a t\u00e1vols\u00e1gok, sem az id\u0151.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem valamik \u00faszk\u00e1ltak. Tal\u00e1n bubor\u00e9kok. De m\u00e9gsem olyanok.<\/p>\n\n\n\n
Nem tudtam megfigyelni \u0151ket, mert a v\u00e9gtelen t\u00e1vols\u00e1gb\u00f3l hallatszott egy hang. Egy f\u00e9rfi mintha a v\u00edz alatt besz\u00e9lne.<\/p>\n\n\n\n
Vagy \u00e9n voltam a v\u00edz alatt?<\/p>\n\n\n\n
A hang eml\u00e9keket \u00e9bresztett, \u00e9s r\u00e1j\u00f6ttem, hogy van mem\u00f3ri\u00e1m. De lukas volt az eg\u00e9sz.
Mindez csak akkor l\u00e9tezett, amikor hallottam a hangokat.
F\u00e9ltem, hogy elvesz\u00edtem, \u00e9s akkor \u00f6r\u00f6kre megsz\u0171n\u00f6k l\u00e9tezni. Felold\u00f3dok a s\u00f6t\u00e9tlila \u00f3ce\u00e1nban.<\/p>\n\n\n\n
Megijedtem!
Teljesen elfogott a p\u00e1nik!<\/p>\n\n\n\n
Elkezdtem a hang ir\u00e1ny\u00e1ba \u00faszni. Err\u0151l eszembe jutott, hogy a v\u00edz alatt vagyok, \u00e9s nem kapok leveg\u0151t.
Ett\u0151l viszont az jutott eszembe, hogy nincs is testem. Se kezem, se l\u00e1bam.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9gis \u00fagy \u00e9reztem, hogy el kell \u00e9rnem a monotonul besz\u00e9l\u0151 hangot. Ez az egyetlen rem\u00e9nyem, hogy megmenek\u00fcljek.<\/p>\n\n\n\n
A k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sem egyre csak n\u0151tt, ahogy pr\u00f3b\u00e1ltam a hang forr\u00e1s\u00e1hoz jutni. Aki mit sem sejtett a k\u00fczdelmemr\u0151l, csak besz\u00e9lt tov\u00e1bb, meg\u00e1ll\u00edthatatlanul.<\/p>\n\n\n\n
Mozogtam. Haladtam. Kap\u00e1l\u00f3ztam. Nem tudom, hogyan \u2013 csak mentem, egyre gyorsabban. Minden energi\u00e1mmal arra koncentr\u00e1ltam, hogy el\u00e9rjem azt a pontot \u2013 b\u00e1rmi is legyen az. <\/p>\n\n\n\n
Kiny\u00fajtottam a neml\u00e9tez\u0151 kezemet, \u00e9s ekkor az eg\u00e9sz kipukkadt, mint egy bubor\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n
Kinyitottam a szemem. Most m\u00e1r t\u00e9nyleg az eny\u00e9m volt. Egy pasztellsz\u00edn\u0171 t\u00e1rgyal\u00f3ban tal\u00e1ltam magam. <\/p>\n\n\n\n