Nem akartam magamnak bevallani, de teljesen felzaklatott az eg\u00e9sz. Nem b\u00edrtam kiverni a fejemb\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
Csak egy \u00e1lom volt! Egy rohadt h\u00fclye \u00e1lom! Ugye csak egy \u00e1lom volt? – gy\u0151zk\u00f6dtem magamat, mik\u00f6zben er\u0151teljes l\u00e9ptekkel haladtam tov\u00e1bb a buszmeg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
Annyira elmer\u00fcltem a gondolataimban, hogy \u00e9szre sem vettem, mikor haladtam el a park hat\u00e1r\u00e1t jel\u00f6l\u0151 utols\u00f3 fa mellett. \u00c9n csak mentem tov\u00e1bb.
A nagy lend\u00fcletemet csak a gyalogos l\u00e1mpa f\u00e9kezte meg, ami most is akkor v\u00e1ltott pirosra, amikor oda\u00e9rtem.<\/p>\n\n\n\n
Francba! Majdnem lel\u00e9ptem az \u00fatra! – ki\u00e1ltottam magamban. Nem sokon m\u00falott, hogy a tilosban menjek \u00e1t!<\/p>\n\n\n\n
Eln\u00e9ztem balra, majd jobbra, \u00e9s ism\u00e9t balra. De ez\u00fattal sem j\u00f6tt aut\u00f3 se k\u00f6zel, se t\u00e1vol.
A szok\u00e1sost\u00f3l sokkal idegesebben v\u00e1rakoztam. Szerettem volna m\u00e1r v\u00e9gre a meg\u00e1ll\u00f3ban lenni, felsz\u00e1llni a buszra, \u00e9s hazamenni. Otthon kipihenem magam, \u00e9s elfelejtem az eg\u00e9szet. \u00d6r\u00f6kre.
Amint z\u00f6ld lett a l\u00e1mpa, azonnal mentem tov\u00e1bb. L\u00e9pteim automatikusan a szok\u00e1sos helyemre, a meg\u00e1ll\u00f3 v\u00e9g\u00e9re vittek.<\/p>\n\n\n\n
De ahogy a betonlap fel\u00e9 k\u00f6zeledtem, a tudatalattimban valami egyre hangosabban kezdett d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lni. A v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r kalap\u00e1ccsal verte volna az ajt\u00f3t, \u00e9s f\u00e9l\u0151 volt, hogy az eg\u00e9sz fejemet r\u00e1m bor\u00edtja.
Meg\u00e1lltam.<\/p>\n\n\n\n
Mi van, ha t\u00e9nyleg van valami alapja ennek az \u00e1lomnak? – k\u00e9rdeztem magamt\u00f3l. – Csak egy ici-pici alapja? Mi van, ha ez egy figyelmeztet\u00e9s volt? Hallottam m\u00e1r meg\u00e9rz\u00e9sekr\u0151l. Ez is az lett volna?
V\u00e9g\u00fcl is, mit vesz\u00edthetek?<\/p>\n\n\n\n
Megv\u00e1ltoztattam az utamat, \u00e9s ink\u00e1bb a nagy fa al\u00e1 mentem, ahol a t\u00f6bbi ember is \u00e1csorgott.
El\u0151vettem a telefonomat, hogy megn\u00e9zzem az id\u0151t. M\u00e9g kilenc percem maradt a busz \u00e9rkez\u00e9s\u00e9ig.
Er\u0151s volt a k\u00eds\u00e9rt\u00e9s, hogy elind\u00edtsam a kedvenc j\u00e1t\u00e9komat, \u00e9s tov\u00e1bb kardozzak a z\u00f6ld szm\u00f6tyikkel. De ink\u00e1bb er\u0151nek erej\u00e9vel visszatuszkoltam a mobilomat a zsebembe. M\u00e9g be is cipz\u00e1roztam, hogy v\u00e9letlen\u00fcl se vegyem el\u0151.
Kevesebb, mint t\u00edz perc! Ennyit kib\u00edrok! Fontosabb, hogy l\u00e1ssam, t\u00e9nyleg mi t\u00f6rt\u00e9nik.
Ott \u00e1lltam \u00e9s v\u00e1rtam. Az es\u0151 egyenletesen kopogott a fa levelein, \u00e9s \u00e9reztem a nedves f\u0171 illat\u00e1t. Kezdtem kiss\u00e9 lenyugodni.<\/p>\n\n\n\n
Eln\u00e9ztem balra, ahonnan j\u00f6ttem. A l\u00e1mpa mintha tudta volna, hogy \u0151t figyelem, mindj\u00e1rt pirosra v\u00e1ltott. Ez\u00e9rt ink\u00e1bb m\u00e1s ir\u00e1nyba n\u00e9zel\u0151dtem.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9rdekes.<\/p>\n\n\n\n
Kev\u00e9s kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve \u00e9veken kereszt\u00fcl ebben az id\u0151ben j\u00e1rtam haza. Szinte percre pontosan \u00e9rkeztem a meg\u00e1ll\u00f3ba \u2013 mint egy \u00f3ra mutat\u00f3ja, ami \u00fajra \u00e9s \u00fajra ugyanarra a pontra t\u00e9r vissza.
De m\u00e9g soha egyszer sem jutott eszembe, hogy igaz\u00e1n k\u00f6rben\u00e9zzek.
B\u00e1r ahogyan m\u00e1r kor\u00e1bban \u00edrtam, egy lukas sajtban is t\u00f6bb \u00e9rdekess\u00e9get lehet tal\u00e1lni, mint ebben a meg\u00e1ll\u00f3ban: egy darab beton \u00e9s a k\u00f6zelben egy fa, ami alatt \u00e9ppen \u00e1llok. T\u00f6bb m\u00e1sik emberrel egy\u00fctt.
M\u00e9g sosem l\u00e1ttam \u0151ket kor\u00e1bban.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1rmint val\u00f3sz\u00edn\u0171leg hozz\u00e1m hasonl\u00f3an \u0151k is mindennap ezzel a busszal j\u00e1rtak. \u00c9s valahogy hom\u00e1lyosan a tudatomban is volt, hogy nem egyed\u00fcl utazok haza. De m\u00e9g sose jutott eszembe, hogy megn\u00e9zzem az \u00fati t\u00e1rsaimat.<\/p>\n\n\n\n
Egyik\u00fck egy l\u00e1ny volt, olyan dolgoz\u00f3 kin\u00e9zet\u0171, mint \u00e9n. Egyik kez\u00e9ben egy k\u00f6nyv, m\u00e1sikban egy eserny\u0151t tartott. Mellette \u00e1llt egy \u00f6reg n\u00e9ni, aki mintha egy \u00f3vod\u00e1s tank\u00f6nyvb\u0151l l\u00e9pett volna el\u0151: g\u00f6nd\u00f6r sz\u00fcrke haj, nagy kerek szem\u00fcveg, mosolyg\u00f3s fej, g\u00f6rbe bot, \u00e9s egy ruha m\u00e9g a m\u00falt sz\u00e1zadb\u00f3l.
M\u00e9g k\u00e9t egyetemista kor\u00fa sr\u00e1c tart\u00f3zkodott a fa alatt, akik mintha a fizik\u00e1r\u00f3l vitatkoztak volna. \u00c9s egy anyuka is vel\u00fcnk volt, mellette egy kisl\u00e1nnyal, aki lila vir\u00e1gokat tartott a kez\u00e9ben. Nagy szemekkel n\u00e9zett r\u00e1m.
Vajon mit l\u00e1thatott? Gyorsan r\u00e1pillantottam a nadr\u00e1gomra, kab\u00e1tomra. Na igen, s\u00e1ros voltam. Nem is kicsit.<\/p>\n\n\n\n
El\u0151vettem egy zsebkend\u0151t, h\u00e1tha siker\u00fcl legal\u00e1bb egy r\u00e9sz\u00e9t letakar\u00edtanom.<\/p>\n\n\n\n
Hirtelen egy \u00e9les csikorg\u00e1st hallottam. Megfordultam, \u00e9s l\u00e1ttam, ahogy a busz megjelenik a domb tetej\u00e9n.
Olyan nagy sebess\u00e9ggel \u00e9rkezett, hogy kanyarod\u00e1s k\u00f6zben n\u00e9h\u00e1ny bokrot elsodort. \u00dagy t\u0171nt, hogy teljesen lemegy az \u00fatr\u00f3l, de a sof\u0151rnek az utols\u00f3 pillanatban valahogy m\u00e9gis siker\u00fclt az aszfalton tartania a j\u00e1rm\u0171vet. Viszont m\u00e9g mindig t\u00fal gyorsan haladt ahhoz, hogy meg tudjon \u00e1llni a lejt\u0151n.<\/p>\n\n\n\n
A busz iszony\u00fa gyorsan k\u00f6zeledett a meg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9! Pontosabban a meg\u00e1ll\u00f3t jelz\u0151 betondarab v\u00e9ge fel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9lelemt\u0151l teljesen leblokkoltam. M\u00e9g pislogni sem tudtam.<\/p>\n\n\n\n
\u00cdgy n\u00e9ztem v\u00e9gig, ahogy a busz csikorg\u00f3 f\u00e9kekkel \u00e1thajt azon a helyen, ahol \u00e9n minden este \u00e1llni szoktam.<\/p>\n\n\n\n